„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Mózessy Gergely: A székesfehérvári egyházmegye 1848/49-ben

ügyében — bár „Farkas Ferenc szo kott nyájas leereszkedéssel (...) magas pártolásárul biztosította — jó darabig semmi nem történt. König két hónapig katonáskodott, majd októkerken ismét a helynökköz fordult és dispozíciót kért. Novemkerken került Streith mellé káplánnak Vérteskoglárra. Elvágyhatott onnan, hiszen 1849 fol yamán két ízken is pályázott Fekérvár városákan kápláni kelyre, de eredménytelenül.

34 Plékánosával együtt fogták és ítélték el. Elókk Pesten, majd Königsteinken rakoskodott. Három év elteltével szakaduit királyi kegyelemmel. A püspöki levéltár őrzi két levelét, melyeket karátjához, Tanos János vérteskoglári jegyzőhöz írt. A két levél csupa keserűség, fájdalom, indulat. A pont, mint írásjel, szinte nem is szerepel kennük. Minden kérdés, minden kirokkanó felkiáltás. Elítéléséről így ír: „ka lázító tetteim végett ítéltek volna el, ka kazám szolgálatáért szenvednék! — akkor — hidd el — nyugodtan tűrném szörnyű büntetésemet!— de mint magad is tudod, visszavonultan élvén csak azt tevém mit minden pap tett! — és egyedül azon czudarok gaz árulása miatt bűnkődöm, — elvesztvén szép jövőm reményeit — jó nevemet — vagyonomat — szóval mindenemet! — Oh Boglár — te vagy éltem ördöge — le leszel oka halálomnak is!! — Ha az Istenen nem küldi békeangyalát feldúlt bensőmbe — akkor bosszúm szörnyű leend! — s ha mégegyszer hoznak reám halálos ítéletet, legalább fogom tudni, mit tettem? — míg most va lób an nem tudom!!— hisz paptársaim mind azt tevék, mit én, — sokan többet, — és ők szabadok — és tán még engem és nevemet a sárba tapodnak!! — engem — kinek az volt sírja, hogy vádlóim hamis esküt tevének — és barátim — nem mertek mellettem szólani! — és az igazlelkű Streith még azon keveset se bírta elhallgatni — mi t elk övettünk. " — Csákkerény jegyzője, Czigler Antal, aki a két papot feladta, az ítéletek kírére egyékiránt öngydkos lett.

35 Szakadulása után König Mór sem folytathatta egy ideig papi pályáját. Farkas Imre püspök engedélyével előkk káró Splényi Henrik, majd gróf Zicky János fiának lett nevelője. Az egyházmegye részéről rehahditálásának első nyomát 1800-kan látkatjuk: az ez évi Schematismus már újra közli nevét. A szintén „rovott múltú" püspök, Jekelfalusy Vince számított rá: Zicky gróf kérése ellenére visszarendelte nevelői állásákól és 1870-ken szentszéki kirónak nevezte ki. A szemináriumkan is kízott feladatokat rá: előkk az egyháztörténet és a kánonjog tanára, majd tanulmányi felügyelő és rektorkelyettes lett. 1873-kan kanonoki stallumra jelölte a kányattatott életű papot, melyet — és ez Ferenc József dualizmuskori „kékülékenységére" is jellemző — el is nyert. 1876-kan már főesperesi méltósággal és apáti címmel is kitüntették. 1886-kan kunyt el Karlskadkan.

36 Szintén kosszú fogság várt Bicske plékánosára, Neumann — 1848 fekruárjákan magyarosított és ismertekh nevén Barsi — Józsefre. A megleketősen szakadszellemű pap már 1848 előli is nyugkatatlan életet élt: a kesztercekányai püspök aulistájákól tákori lelkész, majd nyitrai egykázmegyéken szolgáló plékános lett, de onnan is odékkállt. Battkyány Kázmér kegyúr akarata szerint lett 1846 -kan Bicske plékánosa, akol már a következő évken nagy vikart kavart. A község kívei prédikációi miatt panaszt tettek a püspöknél, aki el akarta simítani az ügyet. Ám Neumann káplánja, Lenzsér Ignác kivatalos mederke terelte a panaszt, így kosszadalmas szentszéki eljárás következett.

37 Barsi igazi litterátus emker volt. A szakadságkarc ideje alatt rengeteg lapka írt cikkeket és verseket. Szinte mindenről írt, de elsősorkan a nevelésügy kérdései, és egy ilyen jellegű szaklap kiadásának gondolatai foglalkoztatták. A „Religio és Nevelést" ugyanis túlontúl klerikárisnak tartotta, ő, a felszentelt pap. Az egykázon kelüli radikálisok közé tartozott,