„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Hermann Róbert: Pákozdi kérdőjelek
kogy a bán megszegte szavát az elvonulással, ennek nyilván nyoma marad naplóikkan vagy leveleikken; azonkan dyen feljegyzést eleddig nem ismerünk. Miről volt tékát szó? Valószínűleg arról, kogy a fegyverszüneti egyezmény szövege olyan általános megfogalmazást tartalmazott, amely leketővé tette a kán elvonulását. A szerződés ugyanis csak a demarkációs vonalakon túli mozgásokat tdtotta meg, a demarkációs vonalak mögött végrekajtandókat nem. Gondatlan volt a magyar fegyverszüneti küldöttség? Aligka. A magyarok számára ugyanis az volt a fontos, kogy Jellasics ne folyt assa támadását Buda felé, illetve, s kogy ezt az egyezmény szavatolja is. Minden megnyert nap újakk és újakk erősítések keérkezését kozkatta magával. Jellasics viszont a már em lített ell álási nehézségek miatt nem várkatott sokáig Székesfekérvár környékén. 82 Amikor Jellasics csapataival elvonult Győr irányáka, nydvánvalóan keismerte kudarcát, s egyken sorsára kagyta Székesfekérvár környékére várt, Rotk és Pkdippovick vezette tartalék kadosz tályát. Hz a kadosztály aztán októker 7-én Ozoránál kénytelen volt megadni magát a magyar csapatoknak. Ezzel a korvát támadás teljes kudarccal ért véget. Jellasics elvonulása azt is leketővé tette, kogy a magyar fél szerződésszegéssel vádolja meg „a lovagias bánt". Maga Csány László, a feldunai kadtest kormánykiztosa októker 2-án így fogalmazott: „a fegyvernyugvást megszegte a gazember, arra, ami foglalt föld nem volt, vonulnia szabad nem volt". 83 Mint láttuk, a feä yverszüneti egyezmény nem tartalmazott dyen kikötést. A jól kangzó argumentum révén azonkan a magyar fél a katonai siker mellett a közvélemény megnyeréséért folytatott karckan is győzelmet aratott. A kán szerződésszegését taglaló kiáltványok és újságcikkek nagy száma azt mutatja, kogy a magyar politikusok tisztákan voltak a kákorús propaganda jelentőségével is. Nem utolsósorkan ez tette leketővé azt, kogy a magyar kadsereg 1848 októkerétől egyre nagyobb elszántsággal vegyen részt a korvát, majd a cs. kir. csapatok elleni kadműveletekken. Az; 1848 őszi kadjáratkan a magyar kadsereg komoly kiányosságai ellenére kiváló teljesítményt nyújtott, s ebbe n múlhatatlan érdemei voltak Battkyány Lajos miniszterelnöknek és az általa létrehozott hadügyi adminisztrációnak. A hadjárat kezdetén mutatkozó nyomasztó ellenséges létszámfölényt ugyan mindvégig nem sikerült teljesen kiegyensúlyozni, de szeptemker végén a kadszíntér egészét tekintve nagyjákól egyenlő erők álltak szemken egymással, ilyen esetken mindig a védekező fél oldalán van az előny, s a magyar kadvezetés ezt jól ki is használta. Jellasics hadvezéri tehetségtelensége szintén komolyan hozzájárult a magyar sikerhez, ám önmagában kevés lett volna hozzá. A kán hadászatilag lényegéken már szeptemker közepén elveszítette a hadjáratot, hiszen túlerejének pszichikai katására épített kaditerve már ekkor megbukott. Ezt követően minden nap csak a magyar felet erősíthette, s a horvátokat gyengíthette. Alapvető fordulatot csak az hozhatott volna, ha az uralkodó már ekkor nyílt támogatáskan részesíti a kánt, ám erre nem került sor. Ap ákozdi sikert ugyana kko r nem kell túlértékelnünk. A csatát követő visszavonulás során történtek megmutatták a magyar haderő gyenge pontjait, s továbbra is megmaradt a horvát haderő kétszeres létszámfölénye. Ezek után tökéletesen értkető, hogy Móga és tisztjei a horvát haderő kiszorítására törekedtek, s meglehetősen óvatosan üldözték a nyugat felé visszavonuló kánt. 84
