„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Bősze Sándor: Jellasics támadó hadseregének felvonulása Székesfehérvárig
Hompesch változata a következő: „így az éjszaka is csodálatosan szép volt, rögtön az indulásnál olyan vastag köd támadt, kogy 5 lépésre sem láttunk, az elő őrs ellenségbe ütközött, csatarendbe álltunk. A bán elküldött, kogy a Hardegg-vértesektől elhozzak egy divíziót é sfelállítsam azt a balszárnyunkra, kogy az fedezve legyen, mert az ellenség ott is megjelent. Amikor a tüzérségnek fel kellett sorakoznia, egy árkot találtak, amit felderítettem és úgy találtam, kogy csupán egy temető kerítése volt és mögötte végződött. Jobbra a harcosaink lőni kezdtek. A bán oda küldött, ne lőjenek túl messze, hanem 40 lépésre az ellenségig; ezek előtt házak voltak, amelyek mellett az ellenség földhányásokat csinált és míkelyt egy fejet megpillantott, tüzelt. Az ember a nagy ködb en szerencsétlen módon nem tudta kivenni, kogy ezek parasztok voltak, a barázdákat ás ták, és néhányukat lelőtték. Sajnáltam a szegény ördögöket, ez azonban nem tulajdonítható sen kik űriének. Nem sokára néhány hatástalan ágyúlövés erre, a könnyű lovasok előtt hullottak alá. Parancsot kaptunk, hogy foglaljunk állást és várjuk ki a köd csökkenését. A köd gyengült és két huszárdivízió jelent meg a fronton. Két divízió vértest és 3 ágyút küldtek ellenük. " Julajdonkóppen már a kadjárat első napjaiban is történtek olyan események, amelyek egy támadó kadseregnek, ka úgy tetszik elfoglaltságot adott. Jellasics még ottkon kadseregszervező munkája végékez közeledve, ezzel egyidejűleg fokozta a korvátországi és a magyarországi propagandáját, amellyel későkki lépéseit kívánta jó előre igazolni, illetve ezeket népszerűsíteni. Ennek ellenére nem folytatkatta diadalmenetken útját a szeptemker 11-én a Drávát átlépő kalszárny és középkadsereg. Az első csalódás még a Muraközken érkette őket, ugyanis még az itt élő korvátok sem ünnepelték_a kevonuló csapa tokát. A felel meket igazo lkatta, 1 rogy a kán Goricsankan már rekviráltatott: „Rémületes volt az éjszaka a plébános és a vendéglősök számára , Szent Ilonán is csupán azért részesültek kedves fogadtatáskan, mert a kirtokos, káró Knezevich Jellasics rokona volt. A rekvirálások folytatódtak (Na gykanizsa, Nemesvid stk.), a raklások pedig megkezdődtek (Ik aroskerény, Inke stk.). Kiskomáromkan szeptemker 18-án Hompesck a következőket vetette papírra: ir A bán nagyon kifakad a szerezsánok ellen nem akarjuk rablókkal bepiszkítani a mi ügyünket, ilyenekre nincs szükségünk. " Az őrnagy nékány nappal utókk Balatonkilitinél így írt: „Minden oldalról parasztok jönnek azzal a panasszal, hogy elrejtett dolgaikat a likaiak kiássák. A bán megnyugtatja őket. Kártérítést ígér. Rbből kiindulva szemet huny az élelmiszer-rekvirálás felett. .. .Panaszo k. A b án őrjáratot és minden leketségest megtesz, hogy megakadályozza a garázdaságot, de egyben rögzíti azt az alapelvet, hogy az embereknek élniük kell. " Ismét Hompesckt idézve: Székesfekérváron ,,.. .a bánt a népfelkelők rablásai miatt igen lesújtva találtam a Plartlieb-kadosztálynál, állítólag a veszprémi püspö k 3 000 fon ntos gyűrűjét is elvették. A megye lakosságának felkákorodását jelezve, az első gerillaakció szeptemker 23-án zajlott le. A somogyi népfelkelők ágyútüzeléssel kísérve a Zamárdi környéki erdőkői csaptak le a korvát sereg utóvédjére. Erről egyékként mindössze két mondatot olvaskatunk Dalllennél: „Kis ellenséges zászlóalj áll előttünk és a nyitány néhány csetepatéval megkezdődött. Egészében komoly kangulat uralkodik. " Nos, ami az akkori pillanatok kangulatát illeti, arról min dk ét tiszt ejtett egy-két szót. ,Kíég mindig nem lát ni az ellenséget. Ismét magyar parlamenterek jöttek a magyar táborból, bí-
