„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Csurgai Horváth József: A társadalmi és politikai rendszerváltás előzményei, helyhatósági és országgyűlési választások Székesfehérvárott

Országgyűlési követválasztások A feudális városi közigazgatási struktúra átalakítását követő hónapban került sor az országgyűlési választások megrendezésére. Â követválasztás jogi szabályozását az 1848. évi V. törvénycikk biztosította. A törvény vallási különbség nélkül választójogot biztosított a 20 év feletti férfiaknak. A szakad királyi városokban a választókkal szemben 300 ezüst forint értékű ingatlan vagyoni követelményt támasztottak. Ugyancsak részt vek ettek a választásokon a kézművesek, kereskedők és gyárosok, amennyiben műkellyel, telephellyel rendelkeztek. A 1 kézművesek esetében legalább egy alkalmazott foglalkoztatása is követelmény volt. Jövedelmi előírást nem támasztottak az értelmiséggel (tudorok, sekészek, ügyvédek, mérnökök, tanárok, gyógyszerészek, lelkészek, tanítók, stk.) szemken. A törvény a későkk is gyakorolt választójogi elv alapján mindazon egyéneknek, így a városi polgároknak megadta a választójogot akkor is, ka a fent említett főbb követelményeknek nem feleltek meg, de 1848 előtt rendelkeztek a választójoggal, vagyis polgárjoggal bírtak.

56 A korábbi választási rendszer részletes ismertetése nélkül nékány fontosabb kérdésre rá kell mutatnunk. À szabad királyi városok az 1Ó08. évi I. törvénycikk értelmében — kasonlóan a vármegyékhez — két követet küldhettek az országgyűlésre.

07 Frank Ignácz: A közigazság története Magyarhonkan című műveken az alábbiakat írja: „Fo dísze a szabad királyi városoknak, kogy éppen úgy, mint a megyék az ország-gyűlésére külön-külön két-két követet küldhetnek, a kik üléssel szavazattal bírnak az ország Rendéi között".

58 A gyakorlat szerint a két követet a tanács saját kebeléből jelölte ki. Székesfekérváron általában a jegyzőt, vagy a főbírót és egy tanácsost küldtek ki az országgyűlésre. À választott polgárság természetesen kifogásolta e „választási", kijelölési rendszert, ennek eredményeként a XVIII. század közepén egy másik testülettel, a külső tanáccsal együtt bevonták a választásba. A tanács kijelölési joga azonban változatlan volt, a többi testület csak a jelöltek közül választhatott. E gyakorlat a későbbiekken is fennmaradt annak ellenére, hogy a magyar kamara 1790 -ben a követek kinevezését a tanács hatáskörébe u talta.

59 A választópolgárság a XIX. század 30-as éveiben lépe tt fel választási joga érvényesítése érdekében. Elképzelésüket Say István bíró is támogatta, de a tanács nem engedett és a választópolgárságot teljesen kizárta a választásból, csupán utólag közölte a választottak személyét. À kosszas vita, amely a Helytartótanácskoz is eljutott 1832 novemberében ért véget. Ezt követően a tanács jelölése mellett a város országgyűlési követeit a választópolgárság választotta. A gyakorlat az évtized végére valamelyest módosult, a tanács a két követi posztra 3-3 jelöltet állított, ezáltal nagyobb szerepet nyert a választolt polgárság testülete.

60 A város élen járt az országosan is kibontakozó mozgalomnak, amely a követválasztást kívánta demokratizálni. 1842-ben statútumot hoztak, amely szerint a választásokon a város polgárjoggal rendelkező egyénei vekettek rész t. At ervezet szerint a városkáza udvarán a polgárok titkosan választották volna a város két országgyűlési követét. À választási elvet több szabad királyi város, így Szabadka, Breznóbánya elfogadta. A királyi leirat azonban, katárok közé szorította a statútumot. A tanács továbbra is kijelölkette a követeket. A polgárok csupán elektorokat választhattak, akik a választópolgársággal és a tanáccsal közösen választották meg a követeket. Az új rendszer a következő országgyűlési követválasztásokon is fennmaradt.