„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Csurgai Horváth József: A társadalmi és politikai rendszerváltás előzményei, helyhatósági és országgyűlési választások Székesfehérvárott
képviselőtestület választását eredményezték. Âz első tanácsülés alkalmával hozzáláttak a városi közigazgatás átszervezéséhez, a polgári közigazgatás kialakításához. Választmányt alakítottak, amely a feladatok és a hatáskörök megkatározására új ügykezelési szakályzatot dolgozott ki. A szabályzat meghatározta a főkk tisztviselők (polgármester, főkíró, kapitány) feladatait. A polgármester teendőit az alábbiakban írták elő: a polgármesterkez, mint a városi katóság elnökéhez, a felsőbb hatóságokkal és az egyéb kérelmekkel kapcsolatos katósági intézkedések tartoztak. Sürgős feladatok esetén elnökileg is jogosult volt intézkedéseket tenni, utólagos közgyűlési keszámolási kötelezettség mellett. Elnöke volt a közgyűlésnek és a tanácsnak, ezek összehívásáról is intézkedett. Tevékenységéről negyedévenként volt köteles keszámolni a közgyűlésnek. Felügyeletet gyakorolt a szakigazgatás különféle ágai, így a törvényszék, a rendőrség, az egyes kivatalok és tisztviselők, valamint a közgyűlés szakbizottmányai felett.° J Az említetteknél azonkan lényegesebb a testületi szervek hatáskörének változása, amelyre egyébként nem tértek ki, mert azt a törvény szakályozta. A tanács hatásköre a megyei kisgyűléssel, a közgyűlés hatásköre a megyei közgyűléssel volt azonos. A tanácsi testület (polgármester, főbíró, kapitány, tanácsosok) hatásköre, a korábbiakhoz képest csökkent, a közgyűlés vált meghatározóvá. Mindkét testület ülései nyilvánosakká váltak. Lényeges változásnak mondható a szakbizottmányok rendszerének bővítése is. Az átszervezés keretéken árva, gazdasági, szépítő, szegény- és kórházi, tanodái, égett pénztári, számadásvizsgáló és nemzetőrségi bizottmányokat szerveztek, amelynek tagjait a közgyűlés tagjaiból nevezték ki, közvetlen kapcsolatban azonban a tanáccsal álltak. A kizottmányok elnökei a városi tanácsnokok voltak. Az ügykezelés számos részlet mellett kiterjedt a városi katóság hivatalainak működési utasításaira is. Az 1848-as törvény — bár ideiglenes jelleggel, kiszen részletes törvényhatósági szabályozás készítését tervezték — olyan széles autonómián alapuló városi önkormányzatot kozott létre, amely példátlan a magyar közigazgatás történetben. Megszüntette a kamara fennhatóságát a szakad királyi városok felett, de új központi kormányszéket nem rendelt e városok fölé. Megkülönböztetett helyzetük azonban nemcsak ékben nyilvánult meg, kanem abban is, hogy a választójoggal rendelkezők csak e városokkan közvetlenül és titkosan választhatták a tisztviselőket és a közgyűlés tagjait. A megválasztott tisztikar és közgyűlés 1848. d ecember 29-éig működött. Ekkor Orszetti József vezetésével egy 7 tagú, majd kiegészítését követően 19 tagú „állandó bizottmány" alakult. d4 E testület tevékenységét önkorlátozta, hiszen leszögezték, kogy a „közcsend és rend fenntartására" irányul működésük. Perczel vesztes móri csatáját követően a tisztikar és a közgyűlési tagok egy része elmenekült, a Székesfehérváron maradt tisztviselőkből és képviselőkkői alakult újjá az állandó bizottmány, amelyet a város osztrák katonai parancsnoka, báró Petricsevick Horváth, 1849. január 7-én oszlatott fel. 00 A város vezetésére visszaállította — az elmúlt év májusában választott — tanácsot, és a tisztségviselőket felszólította hivatalaik elfoglal asara. A köze yűlések tartását azonban betiltotta. Haáder (Hadhalmi) Pál visszatéréséig, Baur György rangidős tanácsnok személyében ideiglenes elnököt nevezett ki a tanácsülések vezetésére.
