„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Csurgai Horváth József: A társadalmi és politikai rendszerváltás előzményei, helyhatósági és országgyűlési választások Székesfehérvárott

Helyhatósági választások Székesfehérvárott Székesfehérváron az első népképviseleti alapon szervezett önkormányzati választásokra az utolsó rendi országgyűlés törvényeinek szentesítése, április 11-e után indultak meg az előkészületek. A választójogot és egyken az új közigazgatási felépítést „A szabad királyi városokról szóló, 1848. évi XXIII. törvénycikk szabályozta.

2s A törvény már megjelenése előtt, március hónapban is nagy vitát váltott ki. A március 17-én tartott városi népgyűlésen hozott határozat utasította a város két követét Haáder Pál főbírót és König Józsefet, hogy a városi törvényjavaslatból, elsősorban a királyi főpolgármesteri tisztség bevezetése ellen tiltakozzék.

26 Ebből is kitűnik, hogy a város közvéleményét megmozgatta a korszakos átalakulást eredményező törvénytervezetek országgyűlési vitája, amelyről a későbbiekben bővebben is szót ejtünk. A politikai jogokért való küzdelem már az 1830-as években egyre erőteljesebben megnyilvánult. Egyrészt az országgyűlési követválasztás, másrészt a városi politikai hatalom megosztása tekintetében is. Ez utóbbiról itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy a város egyik vezető testülete, a választópolgárokat tömörítő 60 tagú testület folytatott küzdelmet a tanács befolyásának csökkentésére.

27 A XVIII. század utolsó évtizedében a tisztújításokon többször sérelem érte a választópolgárok jogait, egyes hivatalok vezetőit a tanács nevezte ki.

28 A választópolgárság jogait a XIX. század 30-as éveiben azonban másrészről támadták is. Boros Imre városkapitány jelentette ki, hogy a választópolgárságot nem ismeri el a polgárok képviselőjének. A vita a város új gazdálkodási rendjének bevezetése kapcsán alakult ki. Boros Imre szerint a birtokosok véleménye nélkül nem volt szabad dönteni. À tanács azonban a birtokosok voksolását nem merte kezdeményezni, hiszen „a democrátiát oly messze terjesztené, hogy annak következményeit magára vállalni nem meri''.

2y A politikai hatalommegosztás korábban kialakult joggyakorlatában történő változások részletes tárgyalására itt nem kerülhet sor. Összefoglalva azt kell kiemelnünk, hogy a tisztújításokon való részvétel a feudális korszakban nem volt a város polgárainak politikai joga, azt helyettük testületek gyakorolták, mindene k előtt a 100, utóbb 60 tagú választópolgárság testülete. Korábban azonban a külső tanács is szereppel bírt, amely mint a belső tanács tanácsadó szerve, egyes esztendőkben a tisztújításokon is szerepet vitt, de e testület a XVIII. század végén megszűnt. A. törvény ismertetése előtt annak preabulumából egy részletet érdemes idézni, amely a kortárs leírásában számunkra is szemléletesen vázolja a törvény jelentőségét: „Amiért oly soká minden foganat nélkül vívtanak az ország városai, és azok, akik a városi élet fejlesztésében, egy osztály kiváltságos érdekén túl nemesebb, nagyobb eredmények után törekedtenek, az végre beteljesedett; beteljesedett oly mértékbe)!, milyenben azt még kevéssel ez előtt alaposan reményleni teljességgel nem lehetett. Azon bilincsek, melyek a városok szellemi működését és anyagi törek vesét nehezítették, feloldattak; a válaszfalak, mellyek azon egy község érdekegyesítését, az értelmességek öszvesítését gátolák, elenyésztettek; azon százados visszaélés, mely a községi igazgatás hatalmát kevésnek kezében örökítvén, az érdekelt polgárok üdvös befő-