„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Demeter Zsófia: A székesfehérvári szerbek állásfoglalása 1848-ban
resedtek a paraszti termeléshez szokott, letelepült életmódot folytató parasz tok és a varosunkká települt iparosok, kereskedők és földművesek. Nemzeti különállásuk legfőkk jegye eltérő és önálló vallásuk volt. A 19- század elején városunkkan még a nem egyesült görög, ókitű, szkizmatikus, ortodox nevekkel dletett egykázuk volt az egyetlen nem katolikus megtűrt közösség. Ezt a státuszt vallásuk összes misztükus rítusával, különleges külsőségeivel, rengeteg ünnepükkel, kosszú böjtjeikkel, különleges, még a szerkek számára is misztikus nyelvével féltékenyen, s ugyanakkor az ortodoxia egyedül üdvözítő tudatával őrizték. Az egykázközség élén a polgári társadalom megbecsült, gazdag és munkás tagjai, kereskedők és iparosok álltak, s ugyanők váltak a szerk művelődés motorjaivá is. 93 Székesfekérváron élt pl.: a szerk művészettörténet első festőnője, Katharina Ivanovics.^ Különl eges státuszt kiztosított számukra az, kogy körükken elindulásuk ó La élt a hazatérés gondolata. Elterjedt a fekérváriakról, kogy kincset gyűjtenek, nagyobb földvásárlásba és műkely — dletve gyártelep építéséke nem kezdenek 9 '"', kár kőviken vannak a pénznek. Ez a mentalitás is megfelelő távolságtartásra intette a körülöttük élőket, s egyken azt is eredményezte, kogy városi — polgári létük a 19- századra elszíntelenedett 96 , kiüresedett, a megfogyatkozott közösség végkép magáka zárkózott. A magyarországi szerk közösség sokáig megőrizte, sőt továkkfejlesztette anyanyelvét. A szerkség fekérvári történetékői és emlékezetékői kivdáglik, kogy kár gyorsan — már a 19. század közepén — eljutottak a kétnyelvűség állapotába, az asszimüáció felé mutató első lépést 97 tékát kamar megtették, ám ezt a szintet a század végéig is megtartották. A nemzeti nyelv fenntartásának és a közösség zártságának megőrzés ét k iztosította az endogámiára való törekvés. Mindenesetre a tágakk közösségen, nemzetiségen kelüli kázasodás igénye és a kazatérés várása miatt álland ó maradt a kapcsolat az eredeti kikocsájtó területekkel, dletve az út közken levált kisekk közösségekkel. Ezt az állandó kapcsolatot erősíti a szerk nemzeti egykáz kierarckiája: a Karlócával és Belgráddal való élő összeköttetés. Ugyanakkor ezer szálú összeköttetés-láncolat fűzi a fekérvári szerkeket a tökki magyarországi közösségkez is: mindegyikken rokonaik élnek. Különösen kangsúlyos vonalak mutatnak Batta és Pomáz felé. Ugyancsak élő a rokonság a trianoni kékeszerződés után repatriáltakkal. Af ekérvári szerkek asszimilációja ezen elkúzódó folyamatákan igen fontos jelzés volt az 1848 nyarának eseményeivel kapcsolatos állásfoglalásuk. Ez a politikai deklaráció jelzi, kogy a főként kereskedőkkői és iparosokkól álló szerk közösség a polgári fejlődésnek olyan fokán állt, kogy baladásának esélyét a polgári Magyarországon találkatta meg.
