„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Sarnyai Csaba Máté: Egy teoretikusan lehetséges megoldás? Horváth Mihály autonómia-koncepciója (1849)
lem ellen. Azt, Kogy ez a megfogalmazás nem csupán politikai me gfontol áskól, kanem elvi ala pon történt, jól mutatja Horvátknak „A kereszténység első százada Magyarországon" című munkája is. Ekk en azt kangsúlyozta, kogy az Istváni adomány ugyanolyan kirtokjogot jelent az egykáznak, mint a világi kirtokosoknak. 30 Másfelől decemberi levelékől kiderül: az cgykázfők — akkor még ugyan az úrkéri kártalanítás fejéken — vállalták azt, kogy a kompenzáció kevételeikől az egykázi intézményeket és a tizedvesztett alsópapságot támogatják. Azzal, kogy Horvátk egyrészt a fenti elvi vállalást kiterjeszti a teljes egykázi szolgálatra, a felkasználandó forrásokat pedig a teljes egykázi vagyonra, alapvetően értelmezi át az eredeti főpapi vállalást, de a felső klérus tagjai felé kiinduló alapként kivatkozkatott volna decemkeri álláspontjukra. Az egykázi javak összevonása és arányosítása, mint az egykáz úrkéri kárpótlásának ko rmányzati és országgyűlési e lőfeltétele, ugyancsak szerepelt a decemkeri konferencián, amit a tökkség el is fogadott. Horvátk Mikály, mint likerális politikus és a kormány tagja tudta, kogy az arányosításra szükség van, de ismerte püspöktársai aggodalmait annak világi végrekajtásával kapcsolatkan. Ezért tűnik igen alkalmas kompromisszumnak az az elgondolása, kogy az arányosítást egy a közgyűlés által választandó központi kivatal vigye végkez, és ugyanitt kezeljék az egykázi vagyont is. Ez a vagyonkezelő testület a likerális világiak számára is elfogadkató leketett volna, kisz az egykáz demokratizálódását és fokozatos magántestületté válását látkatták kenne. Az egykázi vezetés a kangoztatott két célt: a függetlenséget és az egykázi tulajdont — keleértvc az iskolai alapítványokat is — megőrizkette volna. Al elkészkedő alsópapság, illetve az egész egykázi szolgálat és intézményrendszer éppúgy, mint az oktatás, arányos anyagi ellátáskan részesülketett volna. Ekken az elképzelésken világi és egykázi részről, de az egykázon kelül is, a likerális illetve a konzervatív oldal kompromisszumokra kajló része megnyugodkatott volna. A kadi- és a politikai események menete azonkan megakadályozta a katolikus gyűlés összekívását, s így a továkki kompromisszum-keresés leketőségét is. Értékelésünk végén visszatérünk az autonómiának a tanulmány kezdetén vázolt vonatkoztatási és értelmezési leketőségeire. Ezek közül e tervezetken — a püspökök által támogatott jogvédő-koncepciótól eltérően — a katolikus egykáznak az állammal szemkeni autonómiája csak részleges, kisz az első gyűlésen tervezett reformok állami rákatással viendők végke és az évenként ismétlődő gyűléseken a státus útmutatása döntő súllyal esik latka. Itt külön nem kap kangsúlyt a katolikus egykáznak az állammal szemkeni igénye, kogy a tőle való függetlenségi foka más felekezetekkel megegyező mértékű legyen. M ásrészt viszont megtalálkató kenne a világi kívek valós kefolyasára és a klérus különköző kierarckikus szintjei egymáskoz viszonyított nagyokk önállóságának kiztosítására vonatkozó szándék is. Röviden összegezve: a Horvátk Mikály által vázolt katolikus autonómia-tervezetken katározottan összekötődik az egykázreform és az autonómia gondolata. E reform, fentekk ismertetett egykázszervezeti és fegyelmi céljait tekintve az autonómia-törekvések likerális-demokrata irányákoz sorolja az elképzelést. Bizonyos, nem jelentéktelen radikális szándékok ellenéken azonkan igyekszik megvédeni az egykáz javait a továkki szekularizációs törekvésekkel szemken.
