„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Demeter Zsófia: A székesfehérvári szerbek állásfoglalása 1848-ban
a világiak hagyatéka sem szállt rá örökös hiányában, sőt az általa felszentelt püspökök megerősítését is magának tartotta fenn az uralkodó. A szerk ortodox felekezetnek 1770-ig nem volt az államkatalom részéről jóvákagyott szakályzata. A magyarországi szerkek érsekének szé kkelye 1708-tól a k rusedoli monostor 4 ", majd 1739-től Karlóca volt. A Karlócai Metropóliákoz tartozó püspökségek számát 1744-ken ötben, 1750-ben hétben állapították meg 43 , 1873-kan pedig katkan 44 . A s z er bek 1744-b en uralkodói engedéllyel, királyi kiztosok jelenlétéken nemzeti kongresszusra gyűltek össze. A kongresszus önálló nemzetként nyújtotta ke túlméretezett igényeit, amelyeket az udvar igen elítélendőnek tartott. Csak az az ókaj teljesedett, kogy a szerkek ügyeivel külön udvari katóság, 1745-től az Illír C omissio, 1747-től a D eputáció foglall cozo tt. Ez utókkit 1777-1 jen Mária Terézia oszlatta fel, mert nem tudott feladatának eleget tenni, nem tudta egyeztetni a szerkek kiváltságait és a Ma gyar Kancellária igényeit. Mária Terézia 1777-ken Regulamentum illyrici, 1779 -ken Declaratorium regulamenti illyrici címmel szakályozta ügyeiket. Megengedték, kogy a tisztán szerk falvakkan kcjelentés nélkül építkessenek templomot, de a kolostorok számát nem növelkették 4D (a kolostoroknak a görögkeleti hiererchiákan megkülönköztetett szerepük van, pl. a püspökválasztáskan). Az 1790. évi temesvári kongresszuson a szerkek felújították régi sérelmeiket és megoldásként egy Magyarorszá gtól füge; étlen szerk tartomány (Vojvodina) felállítása körvonalazódott előttük. Thököly Szava figyelmeztette a kongresszust, kogy dyen tervekkez a magyar országgyűlés soka nem járulkat kozzá, ekelyett inkákk a magyar országgyűléskez kellene fordulni azért, hogy ismerjék el a szerkek polgárjogát. A pozsonyi országgyűlés valóban tilt aközött a tervek ellen, és ugyanaz az országgyűlés az 1790-91- évi XXVII. törvénycikkken elismerte az ortodox vallásúak polgárjogát és állami kivatalképességét, a felekezet a kevett vallások soráka került, a metropolita és a püspökök a főrendi káz tagjai lettek. 46 A főpapok a szerk követelések szószólói lettek, ám a szerk nemzeti öntudatot a magyar reformkor évtizedeiken sorozatos sérelmek érték. Az: 1840. évi VI. törvénycikk rendelkezett pl. az egykázi anyakönyvek magyar nyelven történő vezetéséről, 1844-ken a magyar nyelv törvénykezési és közigazgatási kivatalossá tételéről, s az .1848 tavaszán kikontakozó szerk mozgalomnak is lökést adott az, kogy a magyar katóságok meg tiltották a szerk kalendárium terjesztését, azokat pedig, akik a tilalom ellenére olvasták, testi fenyítéssel küntették. 47 A kizalmatlanság és a szerk mozgalom jokkszárnyának élén álló Rajacsics metropolita tevékenységének eredményeként a kécsi udvar 1848-49-ken a szerbeket ismét a magyarok ellen tudta fordítani. Ennek érdekéken visszaadta a metropolitának a pátriárka -címet 48 ezt azonkan az egyetemes keleti egykáz soka nem ismerte el 49 — és megerősítette Suplikácz Istvánnak szerk vajdává választását. A szerk területi autonómiát követelő 1848. áprÜis 14ei karlócai gyűlésen már a létrekozandó Vajdaság és a Háromegy Királyság jövőkeli egyesítése is felmerült, s ezzel végleg eldőlt az a kérdés, kogy a szerkség autonómiája érdekéken nem a magyarokkal — s így nem a magyar polgári forradalommal —, hanem a horvátokkal, tek át végső fokon a császári udvarral szövetkezik a magyarok ellenéken. A Szerk Vojvodina, Bács-Bodrog, Torontál, Temes és Krassó megyét és Szerem megye két járását foglalt volna magáka, ezzel kapcsolatkan azonkan fontos megjegyezni, kogy ekkor ezen a terüle-
