„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Bana József: Rónay Jácint a forradalom egyházi főszónoka

jó" az orosz, e nagy czimborája a szentségtörő és jogtapodó osztráknak, annál kamarákk fejezzük ke a véres tort, a melyet a szakad magyar két világkírü zsarnok romjain ülendf Éljen a szakad magyar nemzet! Éljen a független Magyar Köztársaság! ' Ez már tejesen forradalmi kang volt, akonnan már nem volt visszatérés. Azt ugyan nem tette meg, kogy a káptalan tagjait a kiadott utasítás szerint feleskesse az alkotmányra; méltatl annak tartotta volna, kogy kazafiasságukkan kételkedjék. Elment mindegyikkez és értésükre adta, kogy ezt a látogatást egyúttal úgy tekintsék, mint megkó do] ást a magyar kormánynak. Mindegyikük megígérte a magyar kormány támogatását. Rónay nemcsak Győrken, kanem vidéken is kallatta k angját és nemcsak a katolikus, de a tökki vallásfelekezet tagjait is rákírta, kogy szintén keszéljenek, kuzdítsák a népet a forradalom ügye mellett. Közkejött váratlanul a csornai győzelem. A német tákornok, Vfíyss, fedezetlenül kagyta tákorának Pápa felé eső részét; innen támadta meg június 1.3-án Kmety György az ellenséget, és ka Schlick kada segítségére nem jő, az egész sereget megsemmisíti. Maga a szerencsétlen tákornok is elesett. A győzelem miatt nagy volt az öröm, mert Kmety legjokk zászlóalja győri fiúkkól, akadémiai kallgatókkól került ki. A csornai győzelem után Rónay folytatta népszónoki kivatását, lelkesítette a népet. Az utolsó nagygyűlés a kismegyerei térségken volt, akol ezer emker kallgatta a különböző vallásfelekezetű papokat. Az ünnep végén Rónay mondott imádságot a kazáért, áldást a magyar nemzetre. Június 28-án reggel ágyúdörgés kirdette Győr ostromát; a győriek vitézül küzdöttek, de mit te ket 12 ezer emker ezerrel szemken? A magyar sereg visszavonult és egyszer elkiáltja magát a püspökvár udvarán egy öreg kuszár: „A német már elfoglalta az Újvárost. " E végzetes kírre Rónay, Kálóczy Lajossal együtt kiszaladt az udvarra, kogy az előre odarendelt fogaton meneküljenek; ezt azonkan Gyapay Dénes foglalta le. Erre nagy sietve mentek a mai Széckenyi térre, ott találtak egy üres kocsit, s azzal menekültek az ellenség elől. I gy jutottak el aztán Banán, Igmándon keresztül Komárom alá. Itt találkozott földij eve 1, Vö rosmar ty Mihállyal aki tőle e szavakkal kúcsúzott: „Isten önnel papom, majd a csávában találkozunk. " Július l-jén már Pesten volt és ugyancsak szomorú viszonyokat talált itt; mint az év elején, most is mindenki kifelé költözködött. Július 2-án az ellenség előkada már Buda alatt volt; az országgyűlés már Szegedre költözött át. Rónay, Kálóczy Lajos és János karátaival Kecskemétre ment. Itt égette el a Győr megyei plékánosok kazafias levelezését, nekogy valakinek kezéke kerüljenek s a plékánosok körtönke, vagy sírka kerüljenek, mint a nagyigmándi plékános, akit Haynau főke lövetett a plékánia-lak előtt, mivel a kormány rendeleteit kikirdette. Pár napot töltöttek Kecskeméten. A kákorúról csak szomorú kíreket kallottak. Július Ó-án Szegedre mentek, akol egy özvegy kázákan kúzták meg magukat. Majd Aradra mentek, ott volt vele Lukács, a felszerelési kiztos is, aki fáradkatatlanul remélt és gyűjtötte a szere ket a led énység részére. Kossutktól kapták a rendeletet augusztus 5-én, kogy menjenek Gyorokra, ott lesz a fölszerelő-kivatal. Győrökön berendezték a kivatalt, de alig kezdtek a munkákoz, mikor kírét vették, kogy Görgey alkudozik az orosszal. Két napig kínos kizonytalanságkan várták az újakk rendeletet, de nem jött semmi. Lukács erre azt katározta, kogy megkizonyosodik a kallottakról és átmegy Aradra, vele ment Rónay is. Axadon, augusztus 9-én Lukács azonnal értekezett Kossutktal. A kormányzó azt mondta, kogy a fölszerelő-kivatal Világoson lesz Görgeynek alárendelve. ALZ orosszal való alkudozás-