„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Bana József: Rónay Jácint a forradalom egyházi főszónoka
dek fiait, védje, lia kell, ha lehet, rendtársait. Ajánlom szerencsétlen rendtárs unhat, Császár Hermant, aki nyelvének nem volt ura, s Kossuth ellen való kifakadása miatt halálra ítélték. Kísérje Isten áldása/" Ezzel távozott a főapáttól. Hollósitól tudta meg, kogy midőn a magyar seregek Győrt elfoglalták, Pöltenberg is, Lukács is, azonnal Rónay után kérdezősködtek. S midőn megtudták, kogy Rónay fogva van, azonnal Szántó századost küldték Szentmártonka, kogy vegye maga mellé a községi nemzetőröket, s ka másképp nem leket, karkatalommal szakadítsa ki Rónayt. À százados tapintatosakk volt, először a kékes utat választotta. Mik or megtudta a főapát a parancsot, azonnal kijelentette, kogy Rónayt még aznap Győrke küldi. így került vissza Rónay Győrke, és amd^or a székkáz előtt kocsijáról leszállt, Purgly Sándor azzal fogadta, kogy Lukács Sándor győri nagypréposttá nevezte ki. Rónay ke sem ment a székkázka, kanem egyenesen Lukácskoz sietett és kosszú rákeszélés után sikerült a kinevezést visszavonatnia. Előkozta azután Császár Herman esetét, de Lukács kallani sem akart róla, a kivégzéskez ragaszkodott. Látva, kogy itt célt nem ér, elment Pöltenkergkez, régi ismerősékez, akinek szintén elmondta az esetet, amely magákan véve csak egy ügyetlen elszólás volt, amiért va lakit kalállal küntetni még ily viszonyok között sem leket, roltenkerg úgy segített a kajon, ko gy másnap reggel kivezényelte seregét az ellenség ellen és addig cirkált, míg a kivégzés ideje lejárt és minden összeütközés nélkül tért vissza a városka. A. kaláka ítélt Császár Herman ügye így a rendes törvényszéki katóság elé került és a siralomkázkól még aznap Komáromka, két két múlva pedig fölmentve Pannonkalmára került. A diadal fölött való öröm azonkan nem volt igazi, mert Győr még mindig körül volt véve ellenséggel, a magyar sereg főereje pedig Buda alatt volt, k ogy azt fölszakadítsa. Győrnek' tékát még mindig rettegnie ke llett. K ét kétig voltak így Győrken, amikor a kormány Lukácsot felszerelési kiztosnak Restre kinevezte és Rónay szintén megkívást kapott Pestre, a győri kormánykiztos pedig Gyapay Dénes lett. Restnek nagyon szomorú képe volt. A magyar seregek Budavárt ostromo lták, a Budavárkan lévő ellenség pedig Pest palotáit komkázta úgy, kogy Pesten alig leketett kiztonságkan maradni. Rónay kiköltözött tékát a városon kívül levő puskaporos torony fakódéika, s ott Lukács Sándor mellett a posztó- és kőrkalmazo k közt ült téti enul. Május 19-én Tóth Gáspár pesti szakómester 80 darák aranyat olvasott le Lukács Sándor asztalára azzal a nyilatkozattal, kogy a pesti polgárság ezt az összeget annak a kősnek szánta jutalmul, aki először lép föl Buda falára. Rónayt kérték föl, kogy a jutalmat vigye el a magyar tákorka és adja át Gö rgeynek. Rónay május 20-án útra kelt és jó órányira kellett mennie, míg oly ladikosra talált, aki átvitte a kudai partiba. A konvédőrsök közt átjutott a tákorka és már alkonyodott, mire Görgeykez érketett. Görgey katonásan fogadta és mikor a 80 aranyat átadta, szinte gúnyosan jegyezte meg: „Az első honvédnek Budavár falán alig lesz szüksége 80 aranyra. " Rónay el akart távozni, de Görgey a késői időre való tekintettel nem kocsátotta el. Szállásról is gondoskodott számára Mednyánszky Cézár tákori főpapnál és me gkívta vacsorára is. Rónay másnap visszament Pestre. Május 22-én éjfél után eldördültek az ágyúk a kudai kegyen; egész Pest a Duna-parton volt; reggel 5 órakor Buda fokán volt a magyar zászló. A csata végeztével Rónay azonna lBud ára ment, kogy Czuczor Gergely karátját kimentse a
