„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Demeter Zsófia: A székesfehérvári szerbek állásfoglalása 1848-ban
bizonyult. Katonai pályáján, a politikában, de még a költészetben is igen ambiciózus volt — németül írt lírai verseket 19 — , s népszerűségét szociális és nemzeti intézkedésekkel erősítette: a kat árőrvidéki parasztkatonaságnak nyújtott könnyítésekkel, a jokkágyfelszakadítás újbóli kikirdetésével, jól irányzott demagógiával, és igen sikeres tokorzókörúttal állította fel seregét a korvát autonómia védelmezőjeként a magyar kormánnyal szemken. 20 Ez volt az a kadsereg, amely 1848 tavaszán a szlavóniai és korvát színekkői kialakított trikolór (fekér- piros-kék) helyett a Dráván átlépve már a fekete-sárga színeket használta. 21 A nemzeti törekvéseket megalapozó eszmeáramlatok A korvát közvélemény jó részét átkatották az illírizmus eszméi, melynek legfőkk gondolata, kogy a délszláv népek egyetlen nemzetet alkotnak. A Ljudevit Gaj (1809-18/2), mint legfőkk teoretikus által kidolgozott eszmerendszer kereteiken gyümölcsözően kapcsolkatók össze a korvát, szlavóniai és szerk törekvések 22 , s ehhez a gondolatkörköz kapcsolódott Jellasics is. lermészetesen Gaj is erőteljesen agitált Jellasics mellett Bécsken, s ugyanakkor az Oh renovicsok visszatérése ellen is. 23 Leszögezhetjük, kogy az illírizmus, mint eszmerendszer Jeli asics sikeres korvátországi működéséken nagy szerepet játszott, s kétségkívül hatott a fekérvári szerkek vezetőire is. Rajacsics és Jellasics 1848 nyarán és kora őszén való rekakilitálasa és a hatalomba való beemelése 24 mindenesetre ékes bizonyítéka annak, kogy az illírizmust a kécsi udvar is igyekezett céljai érdekéken felhasználni: pl. a „kán és a metropolita" ügyeit a magyar kormányhoz intézett augusztus 31-i követelésekken maga is összekapcsolta. 20 Más kérdés, kogy gyakorlati eredményeit tekintve már nem volt olyan sikeres ez az eszmeáramlat, hiszen a nevében követelt és gondolatkan már egymással szövetségre is lépett két autonómia, a Vajdaság és a Háromegy Királyság egyike sem valósult meg. Az 1848-49-es nemzetiségi törekvések kudarcáról kellett tehát számot adnia mind a szerb, mind pedig a horvát vezetésnek 26 , s ezt immár nem a magyaroktól, hanem a császári udvartól szenvedték el. A szláv népek Habsburg Birodalmon kelüli egyenjogúsításának másik nagy irányzata, az ausztroszlávizmus hasonló gondolatkörken, de még szélesekk körken fogta össze a szláv népeket, igaz, kasonló „sikereket" ért is el a magyar szakadságkarc kukása után. 27 Mind az illírizmus, mind pedig az ausztroszlávizmus csak a magyar nemzeti államhoz való viszonya, és a magyar nacionalizmus elutasítása miatt vo lt felh asználható a magyarok ellen. A közjogi kelyzetnek megfelelően formálisan a pesti kormány volt kivatva mind a ko rvátok, mind pedig a magyarországi szerkek ügyéken dönteni. Az 1848. augusztus 27ei minisztertanácsi katározat széleskörű autonómiát és végső fokon az elszakadást is — feltételei ekei ugyan — felkínálta a horvátoknak, a császári udvar azonban gyorsabb volt: a maga oldalára, azaz a magyar szabadságharc elleni oldalra tudta állítani az eszmeileg is megtámogatott mozgalmakat. Később ezt a helyzetet már az Európa egyik legkorszerűbb nemzetiségi alapvetésű, 1849- évi július 14-ei nemzetiségi határozat sem tudta megváltoztat-
