„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Bana József: Rónay Jácint a forradalom egyházi főszónoka

val. Közben megjött a szomorú kir: Görgey december 26-án ottkagyta Győrt és Windisckgrätz bevonult, átvette a város kulcsait és tejkatalommal elkezdett uralkodni. Rónaynak kamarosan a fővárost is el kellett kagynia, mivel megérkezett az ellenség. Czuczor azzal lepte meg Rónayt, kogy őt {Czuczort) keresi k. „Most már nincs itt maradásod, barátom; nem akarlak, magammal együtt téged is örvénybe sodorni; siess, akogy leket Pannonkalmára. Én maradok, nem kagykatom itt prédának a szótár kéziratát, annyi év és annyi munka s fáradozásom eredményeit! Rónay papi rukákan sietett át Budára és onnét sok kajjal, nélkülözéssel küzdve Tatának s Ölkőnek menve, január 8-án már Pannonkalmán volt. Rónay azt kitte, kogy kazamegy, oda, akol ifjúsága legkcllemese bb emlékű éveit élte; ám csakkamar észrevette, kogy tulajdonképpen fogkázka került. Este érkezett meg és szokat az úgynevezett idegenek kelyén nyitottak neki. Amikor vacsorára szólt a csengettyű, fel akart menni a perjelkez, mint a káz fejékez, tisztelegni. A perjel azonkan megelőzte és komor kangon adta tudtára: „ön csak maradjon itt, a refektón'umkan nincs kelye; kol nap értesülni fog sorsáról. " Rónayt mélyen kántotta e kang, mert fogalma sem volt róla, mi történt Győrött azalatt, míg ő Pesten járt. Vacsora után lejött kozzá régi kű iskolatársa és karátja Hollósi Jusztinián, s e szavakká 1 fordult 1 lozza:„ Hát így kell találkoznunk? Hát vége mindennek? Ok barátom félek, kogy nekéz napok várnak rád; Czuczort már elfogták, a Riadóért vaskan ül. Rónay most már sejtette, mi történketett az ő személyével kapcsolatkan távollétéken. Várta a perjelt, kogy kozza az ítéletet, de nem jött. Január 15-én, egyketi kínlódás után tudta meg egyik kamtjától, kogy Győrött mondott kazafias keszédeikől fontak neki töviskoszorút, kogy a fejére tegyék. Már elkatároztatott, kogy kaditörvényszék elé kerül, mint Haukner superintendens, akit kufsteini várfogságra ítéltek. Rónayt azonkan két jó karátja, Balogk Kornél és Kálmán kimentették gróf Zichy Bódog kormánykiztosnál, kogy elégedjék meg a pannonkalmi szobafogsággal. E pillanattól fogva visszanyerte lelki nyugalmát, tudott aludni. A szobafogság azonban megrontotta egészségét és az orvos közbenjárására a főapát megengedte, kogy egy-két órát naponként járkat a szabadban, de úgy, kogy a főapát ne lássa, mert neki a fogoly szabadságáról nem volt szabad tud omást vennie. Ekkor FIollósi barátjával naponként nagy sétákat tettek az erdőken. Megkapták a kírt a szolnoki győzelemro 1. A magyar seregek győzelmére jónak látták Rónayt a közeikői eltávolítani. Március -én a perjel barátságosa kk arccal adta tudomására, kogy a főapát állandó tartózkodásra Bakonykélke kelyezte, aková március 13-án meg is érkezett. Bakonykélken igen jól érezte magát, mert szakadon járkatott-kelketett. Egészsége is javult, kozzáfogott lélektani munkájának folytatásákoz, de nem volt meg a szükséges nyugalma, mert a kaza jövője és a maga sorsa is izgatta. Április 27-én két menekülő kivatalnokkal találkozó tt; f ekérváriak voltak és a magyar seregek győzelmeinek kallatára nem érezték magukat kiztonságkan. A német szolgálatkan álló magyarok sajnálkozva nyilatkoztak a magyar seregek győzelméről és megkökkentek, amikor a vacsora közken Rónay viselt dolgait kallották. Másnap korán reggel mentek is Bécs felé. A magyar seregek győzelme reményt öntött Rónay lelkeké. Plamarosan levelet kapott a főapáttól; „A magyar seregek elfoglalták Győrt, önnek a kormány rendeletékői haladéktalanul Győrré kell utaznia; ejtse útka Pannonkalmát, főapát úr látni óhajtja. " Gyorsan kúcsút vett rendtársaitól és délután már Pannonkalmán volt, akol jó karátja, Hollósi fogadta. Együtt mentek a főapátkoz, aki utasításka adta, kogy Győrke kell mennie: „KIe feledje szent Bene-