„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Kedves Gyula: Az önkéntes mozgó nemzetőrség

ták a rukázati felszerelést is „a megyebeli köznépnél ruházatúi kasznált kék posztókul készülő' nadrág, ujjaslajbi, csizma, fejér ruka és túri süveg". Későkk, a téli szolgálatra is gondolva, kiegészítették a felszerelést a sorkatonaság mintájára készült köpenyekkel is.

8 Bár az ehh ez való anyagot végül is a kormánytól igényelte a megye, a felszerelés mértékét tekintve az önkénteseket kiállító megyék között élen járt és pozitív ellentéte volt a Görgei által oly keserűen ócsárolt, ingken-gatyákan tákorka engedett kevesi nemzetőröknek. Persze a szakolcsinál is jokkan felruházott alakulat is akadt, mint a már említett pesti csatárok, akik szakályos honvédöltözetet és felszerelést kaptak. Nékány alakulat a szabályos nemzetőr egyenrukát vette alapul.

9 A zászlóaljat hat századka osztották ke és parancsnokává egy kilépett huszártisztet, Patay István nemzetőr őrnagyot jelölte ki ideiglenesen a Közkátorsági Választmány. Patay ekkor a megyei nemzetőrség 2. zászlóaljának őrnagya volt, s feladata ,pi sereg fegyverbeni gyakoroltatása" volt.

10 Fegyverekkői viszont nem volt elegendő. Bár a megye vezetése úgy tervezte, hogy a begyűjtött fegyverekkel szereidé fel a zászlóaljat, hamarosan kelátták, hogy ez nem járható út. Már 1 848 májusákan rendeletet hozott a megye választmánya a lakosság tulajdonákan levő fegyverek megváltással történő keszolgáltatásáról, majd augusztus 7-én elrendelték a nemzetőrök fegyvereinek keszedését is (kivéve a „közrend kelykeli fenntartására megkívánkatókat"). Ennek ellenére augusztus közepére is csa k 300 dk lőfegyver gyűlt össze. Igaz, 200 kardot is összeszedtek, de ez a zászlóalj felszereléséken nem játszott jelentősekk szerepet, miután kardot, kelyesekken szaklyát, csak a tisztek és az altisztek viseltek a gyalogságnál. Szeptemker elejére 400 lőfegyver gyűlt össze, így kénytelenek voltak a kormánytól kérni 600 puskát, de ezt nem kapta meg a megye, s a zászlóalj a kiányzó fegyvereket csak Pesten kapta meg szeptemker végén.

11 Szeptemker 4-től a zászlóalj legénységét Nagykálló körül gyűjtötték össze. Szeptemker 5-én e létszám már meghaladta az 500 főt. A Közi öny tudósítója szerint a községek „gyorsan és lelkesen" állították ki a rájuk kivetett újonclétszámot. Ennek során megyei jóváhagyással nem vették figyelemke a cenzusos rendelkezéseket, s azt az önkéntest, aki nem lehetett addig nemzetőr, a zászlóaljka lépése előtt a nemzetőrök soráka iktatták. Erről számolt ke a Nemzeti c. lap megyei levelezője augusztus 31-én. Erre lui ajdonképpen maga a nemzetőrségi törvény (1848. évi XXII. törvénycikk) is leketőséget adott, hiszen annak 3. paragrafusa lehetővé tette különleges esetekken a törvénykatóságoknak azon polgárok keírását a nemzetőrök soraika, akiket ,/2Z alkotmányos rend fenntartásában érdekletteknek, s e kitüntetésre méltónak ítélnek". E törvényi „kiskapuval" együtt is azonkan kétségtelen, kogy — a legfinomakk fogalmazással is — a törvény igen tág értelmezésével ment végke Szakolcskan az önkéntes nemzetőr zászlóalj felállítása. Hasonló kelyzettel találkozhatunk más törvénykatóságoknál is, mint pl. Bikarkan, Zalákan.

12 Miközben folyt a zászlóalj gyülekeztetése és ketanítása a megyei kizottmány újakk határozatokat hozott. Eszerint a megye vállalta, kogy az önkéntesek élelmezését és napidíját saját erejékől kiztosítja, amíg azok a megyéken tartózkodnak. Kijelölték a zászlószentelés és ezzel együtt az eskütétel napját is. À megyei kizottmány neveken Pécky alispán kérte fel a főispán nejét, Dégenfeld grófnét a zászló elkészítésére, és a zászlóanyaság elvállalására. A zászló hamarosan el is készült, s a kitűzött időpontkan, .1848. szeptemker 10-én Nagykálló főterén fel sorakozott a majdnem teljes létszámú zászlóalj, kogy a nemzeti zászló alatt letegye esküjét.

13 A zászlóalj eredeti tervek szerinti kiképzésére, felszerelésének kefejezésére