„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Demeter Zsófia: A székesfehérvári szerbek állásfoglalása 1848-ban
DEMETER ZSÓFIA A székesfehérvári szerbek állásfoglalása 1848-ban A címben jelzett téma: jellegzetesen közép-európai kérdés. Megértésékez nagy térkeli és időkeli távolságokat felölelő kérdéskör ismertetése szükséges. Minderről itt természetesen nem leket részletesen szólni, így csak jelezni kívánok kizonyos tényeket. Szerbia és a magyarországi szerbek Az egyik legfontosabb kérdés, Szerbia és a magyarországi szerkek problémája, mely 1848-ban az ún. kis kákorú eseménysorozatáka torkollott. Tény, kogy Szerkia ekkor nem volt független állam, a Török Birodalom része, 1842-től vazallus fejedelme Karadjorgjevics Sándor volt. Számára a legnagyokk vészé lyt 1848-kan az „ősi" ellenség, az Obrenovics uralkodó család visszatérése jelentette. 1 Miután ez ellen foglalt állást a horvátországi illír mozgalom is, pénzzel, fegyverrel és önkéntesekkel (szerviánusok) segítette a szerk felkelést és a horvát nemzeti mozgalmat, majd Jellasics 1848 őszi akcióját is. Tékát Szerkia ekkor külső katalom, amely a Haksburg kirodalom — s szűkekken Magyarország — területén a szerkek nemzeti ügyéért, (autonómiájáért, a Vajdaság létrehozásáért és nemzeti egyenjogúságukért) indított polgárháború egyik résztvevőjét támogatta. Vé gülis tékát az államkatárok, az állam szuverenitása ellen intézett súlyos támadást, s ezt a kécsi udvar és a diplomácia is eltűrte, kiszen közvetlenül a „rekellis" magyarok ellen irányult. 2 Nem úgy a katonák! Számos kitűnő császári tiszt állt ugyanis helyt 1848 nyarán a Délvidék védelméken, — s csakis a határok védelmében — olyanok is, akik az ősz folyamán már szembefordultak a magyar forradalom és szakadságkarc ügyével. 3 A Monarckiákan — elsősorkan Magyarországon és a Határőrvidéken — élő szerkek nemzeti törekvéseit összefoglalóan az 1848. áp rilis 14-i karlócai gyűlés fogalmazta meg. Ekkor i elent meg kidolgozott és kivatalos formákan a Ma gyarországkól kikasított, terű lei i autonómiával kiró szerk Vajdaság követelése 4 , mely rekordsebességgel vált a szerb gondolkodás részévé, kolott ennek valós történelmi előzménye nem volt. A szerb törekvések támogatására a Szerk Fejedelemségkői „átdokott" szerviánusok tömeges megjelenését (számuk június végén már a kúszezer főt is megkaladta 0 ) a május 15-ei magyar kormányülés hadüzenetnek tekintette a magyar katárok védelméken. E döntés nyomán kezdődött el a „kis kákorú". A szerk felkelés legfőbb támogatójának Jellasics, korvát bánt tartotta, s ezzel a császári
