„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Kedves Gyula: Az önkéntes mozgó nemzetőrség

nemzetiségű területen a soknemzetiségű kirodalomkan. 1848 tavaszán így xMa gyarorszag területén a magyar sorgyalogság 22 zászlóalja mellett ugyanennyi idegen, s a 4 huszárezred mellett 9 idegen lovasezred állomásozott. Ezt a kaderőt kosszas huzavona után 1848 májusákan alárendelték a magyar kadügyminiszternek, de ennek ei'edményessége tökk mint kétséges volt. A császári-királyi hadvezetés ugyanis — elsősorkan a kécsi kirodalmi kadügyminisztérium — szemmel látkatóan akadályozta a magyar kormánypolitikát a kirodalom egységének jelszavával, kolott ekkor még szó sem volt magyar elszakadási törekvésekről. A bonyolult helyzetken maguk a tisztek sem voltak teljesen tisztákan az irányító szervek illetékességével, különösen azután nem, hogy Bécskői a kivatalos út megkerülésével, magas rangú tisztek vagy államhivatalnokok útján a magyar kormány utasításaival ellentétes „tanácsok" érkeztek. Ebben a helyzetken a magyar kormány számára létíontosságú volt a szdárd fegyveres támasz megteremtése. Elvileg erre megfelelt volna a nemzetőrség, már csak tekintélyes létszáma miatt is (közel 400 000 főt kötelezett a törvény nemzetőri szolgálatra). A gyakorlatkan azonkan nem váltották ke a hozzájuk fűzött reményeket, aminek nagyon is értkető okai voltak. Az a kisebbik gond volt, hogy ekkora tömeget felszerelni, felfegyverezni leheteti en volt az adott helyzetken. Igazákól a nemzetőrséget kelkiztonsági feladatok ellátására hívták életre, hadi szolgálatra csak erős megszorításokkal voltak alkalmazhatók. Ennek ellenére szükségmegoldásként 1848 nyarán ke vetették a nemzetőri alakulatokat is a délvidéki (a Bácskában és Bánságkan folyó) hadműveletekké. Az egyes megyék, városok nemzetőrségékői mozgósítottak egységeket, amelyeket azután mokdizált, vagy kimozdított nemzetőrségnek elnevezve rövid, nékány hétig terjedő időre a had műveleti területre vezényeltek. Nyil vánvaló, ko gy ezek a többnyire családapákból, az aratás idején a gazda lkod asrjoJ kiszakított, s fegyverkez, katonáskodáshoz nem szokott emkerekkől álló egységek nem jelentettek megfelelő erőt a katáron túli szerk fejedelemség támogatását élvező szer k felkelökkel szemken, akik között tömegesen karcoltak a császári-királyi kadsereg szerk nemzetiségű határőrei. Mire úgy-ahogy elsajátították a szolgálat legalapvetőkk szakályait, a nemzetőrök már indultak is kaza, mert letelt a néhány hetes szolgálati idejük, a váltásként megérkezőkkel pedig lehetett mindent elölről kezdeni. Ezek után új formát kellett keresni alkalmazásukra.

2 A kemutatott helyzet miatt a magyar kormány 1848 májusákan döntött arról, hogy megkezdi 10 gyalogos zászlóalj felállítását, amelyet önkéntesekkői tokoroznak. Ezen egységek rövidesen a konvéd nevet kapták. Ezekkői nőtt ki azután az év során a konvédsereg, amelykez csatlakozott a már említett magyar legénységű sorkatonaság, és harmadik elemként az önkéntes alakulatok. Ezen alkotórészekkői ötvöződött a szakadságharc kadserege, amelyhez decemkerre reguláris alapon szervezett újonc honvéd alakulatok tucatjai csatlakoztak. Ezeket az 1848 októkerétől kezdődő — az általános hadkötelezettség elvén nyugvó — újoncozás során zászló alá állított legények tízezre ikől szervezték. Rendeleti úton törölték el a sorkatonaság és a honvéd alakulatok közötti különkséget, s kár ez egyelőre a gyakorlatkan még nemigen mutatkozott meg, hivatalosan egységes honvédseregről készeitek. Az önkéntes alakulatoknak számtalan változatán kelü l2f ő típust lehet megkülönböztetni. Az első az önkéntes nemzetőrség. Szervezésére 1848 augusztusákan került sor, amikor nydvánvalóvá vált a nagy erejű ellenséges támadás közelisége s kiderült, kogy a nem-