„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Kedves Gyula: Az önkéntes mozgó nemzetőrség

KEDVES GYULA Á% önkéntes niozg'ó nemzetőrség Nincs itt valami fél reértés? - kérdezheti a cím olvastán a márciusi forradalmi vívmányokkal, illetve az áprilisi törvényekkel már megismerkedett olvasó. A kérdés kizony jogos, hiszen ez a kifejezés, önkéntes nemzetőrség eléggé fákól vaskardjának tűnik, ugyanis az 1848. évi XXII. törvénycikk értelmeken a nemzetőrségi szolgálat a vagyoni cenzust megütök köréken kötelező jellegű szolgálat volt. És mi az, hogy mozgó? Hiszen a nemzetőrség elsőrendű feladata kelkiztonsági volt (ahogyan akkor mondták a köz- és vagyonkátorság fenntartása) az adott törvényhatóság keretein kelül. Ezen kérdések megválaszolása mellett jelen írás egy másik proklémára is keresi a választ, mégpedig az önkéntes alakulatok szerepére a hadseregszervezésken. Azt, hogy mdyen szerepe volt az önkéntes csapatoknak 1848 kora őszén Jeli asics támadásának megállításában, majd visszaveréséken úgy a kortársak, mint a megjelent szakmunkák egész sora kizonyította. Ám a későkkiek folyamán, amikor az alakuló magyar kadsereg a reguláris haderővel, a nagy hagyományokkal, tapasztalatokkal és jó kiképzéssel rendelkező császári-királyi kadsereg főerőivel került szemke, az önkéntes alakul atok megítélése megváltozott, illetve megítélésükken két nézet került szemke egymással. Az egyik szerint az önkéntes alakulatok elvetendők, mert csak korlátozott feladatok megoldására használhatók, de komoly kákorúkan, reguláris katonaság ellen hasznavehetetl enek, fel kell őket oszlatni, mert az sem megoldás, ka átszervezik azokat. Csak a pénzt és hadianyagot pazarolják, a kezükken lévő fegyverekre pedig a reguláris kadsereg újonnan szervezett alakulatainak van égető szüksége. Ezt elsősorkan a hadsereg vezetése képviselte. A másuk nézet az önkéntes alakulatok felállításának támogatásákan vélte megtalálni a kadsereg növelésének kulcsát, amit elsősorkan a politikusok, tökkek között maga Kossuth Lajos is vallott, aki különösen nagy támogatója volt a legkülönfélébb önkéntes alakulatok szervezésének.

1 A forradalom teremtette kelyzetken a Batthyány-kormánynak szerencsérc nem a semmikői és nem is egyik napról a másikra kellett megteremtenie fegyveres erejét, kár kétségtelen, hogy a kényszerítő helyzet gyakran szükségmegoldásokat eredményezett, s a hadseregszervezés nemegyszer áthidalhatatlannak látszó nehézségekké ütközött. A kadseregszervezes során relmer hetetl en segítséget j elentett a császári-királyi hadsereg magyar katonasága, a 15 sorgyalogezred, a 2 székely határőrezred és a 12 huszárezred. Ez a 29 magyar ezred tekintélyes erőt jelentett, azonkan konyolította a dolgot, kogy ezek nagyokkik része nem Magyarországon, kanem a kirodalom más területein tartózkodott. A császári-királyi kadvezetés ugyanis előszeretettel állomásoztatta katonaságát a legénység számára idegen