„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Hermann Róbert: Pákozdi kérdőjelek

ka tévedünk, ka azt állítjuk, kogy velük együtt a magyar veszteség nagyjákól megegyezhe­tett a korváttal. 72 Mó ga altákornagy Jeli asics veszteségét kk. 100 főre kecsülte. 73 Yalójákan a korvátok összesen 49 kalottat és nékány sekesültet veszítettek. Jellasics pedig természetszerűleg úgy vélte, kogy a magyarok ennek a tökkszörösét veszítették; első jelentéséken 100 kalottra és 30 fo golyra tette veszteségüket. 74 A zalai zászlóalj szerepe À pákozdi csata leírásaikan találkatunk még egy félig-meddig legendái elemet is. Esze­rint miután a magyar jokkszárny visszaverte a korvátok támadását, s azok Pátka felé vo­nultak vissza, a Zámolyról Pátkára előnyomuló zalai nemzetőrök a község lakosságával együtt megtámadták és elűzték a községken találkató korvát zászlóaljakat. Ez a támadás késztette volna Kempen vezérőrnagyot a támadás végleges keszüntetésére. 75 A tapolcai járáskól kiindult, s a korvát előnyomulás miatt a magyar fősereggel egyesül­ni nem tudó, kk 600 főnyi fél zászlóa Íj Vi gyázó Ferenc vezetésével szeptemker 28-án Ma­gyaralmás környékén állomásozott. (A másik fél zászlóalj Meszlényi József százados veze­tésével szeptemker 27. körül egyesült a fősereggel). Kisfaludy Móric százados szeptemker 29-én 11 órakor századával érkezett Zámolyra. Itt arról értesült, kogy Pátkánál ütközet van. Erre egy tisztjével Pátka felé lovagolt, s látta, kogy mintegy 120-150 korvát szekér vonul a pátkai kid felé. Erre tisztjét segítségért küldte, ő maga pedig a „mezőn szállingózó néppel" és egy zámolyi lovas lakossal a szekerekkez sietett. Itt a korvátok puskalövéssel fo­gadták, de nem találták el. Kisfaludy levágott egy ellenséges lovast, mire a szekerek vissza­fordultak, s egy közülük feldőlt. A falun át visszavonuló oszlopot a kelykéliek megtámad­ták, s 30 korvátot agyonvertek. Kisfaludy ezután visszasietett Zámolyra, akonnan Vigyá­zóval és károm századdal, s a zámolyi felkelt néppel ismét Pátkára indultak, s mcgprókál­ták kekeríteni az ott lévő korvátokat, de azok már elkagyták a falut. Kisfaludy és Vigyázó ezután a felk orult, s a korvátok által kátrakagyott lőszeres szekeret felállították, s elvontat­ták. A korvátok közelsége miatt este 9 órakor elkagyták a falut s visszatértek Zámolyra, majd 30-án Csákvárra. Pátkára az ellenség csak 29-én este 10 órakor vonult ke. 76 A győztesek Ki nyerte meg a csatát? A kérdés már csak azért is jogosult, mert mint az eddig elmon­dottakkól is kitűnik, Pákozd korántsem volt az a nagy győzelem, aminek a korákki ünnep­lések láttatni szerették volna. A kérdés eldöntésékez a két fél szándékait kell tisztáznunk. À magyar kadsereg meg akarta állítani a korvát előnyomulást, s e célját lényegéken el is ér­te. Ezen az sem változtat, ko gy a csatát követően visszavonult Martonvásárig, kiszen a fegyverszünettel a korvát sereg lemondott az újakk támadásról. Jellasics célja a magyar kad­sereg legyőzése, s aztán a főváros kevétele volt. Ezt a szándékát pedig Pákozd után fel kel­lett adnia, s a fegyverszünettel lényegéken elismerte kudarcát. Mindezt azért is kangsúlyoz­nunk kell, mert a Jellasicscsal rokonszenvező leírások a magyar visszavonulás tényét a kad­járat egészékői kiszakítva szemlélik. 11

Next

/
Thumbnails
Contents