„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Erdős Ferenc: Népfelkelés és hon védelem Fejér megyéken

a szőlőhegyekbe húzódtak a horvátok elől. Öt menekülő katona kísérte a kírót a férfiak után. Jeli asics parancsát már senki nem hallgatta meg, a férfiak nem tértek vissza a fal Lika. À menekülők derékhada ellen szórványos ellenállást fejtettek ki a községek. Nagyokk veszély leselkedett a kisekk csoportokkan menekülőkre. A csapataiktól elmaradókat a felkelők lefegyverezték és megölték. A Székesfehérvárról Győrke vezető útköz legközelekk a zalai önkéntesek állomásoztak. Vigyázó és Kisfaludy százados vezetésével szeptemker 30-án reggel Zámolyon át Pátkára érkeztek. Itt az egész helységet fegyverken találták. Októker l-jén Csákvárra vonultak, ahol Jellasics visszavonulásáról értesültek. Októker 2-án egy 500 főkől álló menekülő egység megtámadására és lefegyverzésére készültek fel. À főseregtől elszakadt alakulat a keresztesi, zámolyi és pátkai erdőkken, szőlőkken keresett ménedéket. Ma gyaralmás térségéken akarták elérni a derékkadat, de a zámolyiak és magyaralmásiak „nagyobb része a rablók ellen felkelt", s üldözőké vették őket, harmincnál is tökket pedig megöltek. Vigyázó egysége csak a lakosok kosi kelytállása után érkezett meg. Gyors előnyomulásukat és a kor vátok lefe gyvcrzését az előfog atok kiánya kiúsította meg.

21 A fősereg októker l-jén érkezett Mórra; feldúlták az egész környéket; Mór, Keresztes, Sőréd, Isztimér, Sárkány, Bodajk, Ondód, Balinka és Vcdeg kelységeket kirakolták; a károk összeg ét 70 000 forintra k kék.

22 A kelységek közül Mór lakói szenvedtek a legtökket, itt nemcsak átvonult, hanem meg is szállt Jellasics. Rendkívül feszült kangulat uralkodott a főtisztek közö tt. Jeli asics megvárta a Kress-lovasezred csatlakozását, majd októker 2-án, a hajnali órákkan folytatta visszavonulását Győr felé. A menekülő seregkez csatlakozó ezred szeptemker közepén hagyta el állomáshelyét, közel egy hétig rendszeresen változtatták tartózkodási helyüket, októker l-jén Kiskesziken tűntek fel. Az ezred egyik kapitánya szállást rendelt a kelységken, de mégsem ott, kanem Móron szálltak meg. A fősereg gyors menekülését illetően — októker 3-án délután 4 órakor az előcsapatok már M ezőörs térségét is elhagyták — a megyéken elterjedt hírek szerint Jellasics a kécsi nép „megzakolázását" tervezte. Jelentősekk nyugtalanságot eredményezett az a feltevés, hogy a kán seregét Pozsony és Sopron környékén állomásozó császári csapatokkal, alakidatokkal megerősítik, s a Duna kai partján hamarosan az ország székvárosa ellen újakk támadást indít. ifj. Pázmándy Dénes, a képviselőkáz elnöke egyenesen attól rettegett, kogy Mógát ismét tőrke csalja Jellasics. Csánykoz intézett leveleiken a győri visszavonulást megtévesztő kadműveletnek minősítette. Az volt a véleménye, kogy az osztrák—korvát kaderő Mór térségéken áttörket a Mé szaros u tra. Az ondódi vadásztól érkezett jelentés — mely szerint Ondódon 6000 korvát tartózkodik — megerősítette e feltevését. Óva intette a kormánykiztost attól, 1 íogy a magyar derékkadat Mór felé irányítsák. Szerinte az üldözést a Mészáros úton kell megkezdeni. Pázmándy ugyanakkor megjegyezte; Roth tartalékhadtestének Pest felé vonulásától nem kell tartani, mert azt kisekk létszámú reguláris erővel és „kaszás néppel" is meg leket semmisíteni. Korántsem volt lekecsülendő erő a Roth-hadtest, 8—9000 fő októker elején már a megye határához közeledett.

23 Csapó Vilmos őrnagy, a lolna megyei népfelkelők parancsnoka szeptemker 30-án értesítette az Ercsiken tartózkodó Görgeyt Roth előnyomulásáról. A tartalékhadtest rendkívül lassan haladt Székesfehérvár felé. Vonulását a népfelkelők meg-megújuló támadása nehezítette. Tolna, Somogy és Veszprém megyék népe már fegyvert raga dott. Roth cioorsei szeptemker 30-án ketörtek Dégre, a helységet megtartani azonkan nem tudták, mert a