„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)
Farkas Gábor: A városi polgári fejlődés 1840-1848
bőrt a városi kőriparosoknak adják el, a mezőgazdasági termékek „nagykani felvásárlását ugyancsak ők közvetítik pesti, kécsi kereskedőknek. Küzdelem a városi polgárosodásért A magyar városok kelyzete az országgyűlésen megalázó volt, kiszen a nemesség részükre mindössze egy szavazatot kiztosított. Ennek megváltoztatására országos mozgalom indult, elsősorkan a szakad királyi városok körékői, de felkarolta a városi generális reform kérdését a szabadelvű ellenzék is. A városi jog kiterjesztése, az egész lakosság polgárjogkan való részesítése még távoli probléma, de a városok modernizációja, kelső szerkezetük korszerűsítése az első lépések közé tartozik, amely a tőkés rendszer fejlődésékez utat nyitkatott. Ezért fontosakk, mint korákkan a városi követek demokratikus, szélesekk társadalmi alapon történő megválasztása. Ugyanis 1842 előtt Székesfekérváron a város országgyűlési követeit a magisztrátus választotta ki, valójákan kijelölte. Későkk a választott polgárság (nagyokk számú testület) is keleszólhatott a választásukká. Céljuk, kogy olyan szakadelvű emkereket küldjenek íbzsonyka, akik a reformok útján kaladva, a városi modernizációt, azaz a feudális városi kereteket lekontják, és helyette a polgári társadalom fejlődésének nyitnak utat. A modernizációt ekkor már a bécsi kormányzat is támogatta. Metternich kancellár a magyarországi városi kérdést az egyik legsürgetőkk feladatnak tartotta. A kancellár a városfejlődésken látta azt a pozitív szerepet, me lyet a városok az állami életken gazdasági erőforrásaük miatt ketöltketnek. Ugyanekkor figyelmeztet is a mérsékelt reformokat támogató kancellár: a városok az államrendre nézve veszélyesek leketnek, ka a demokratizálást túlzottan hagyják kikontakozni. Szerinte a városi nép a forradalom kázisa lesz, ka a politikai kérdéseket nem a társadalom elitje, hanem az utca, sőt a csőcselék oldja meg. A felsőház konzervatív szárnyához intéz proklamációt, hogy a városi kérdésben indítsák el a reformo kat, a városrendezési elveket fogalmazzák meg, s hízik akkan, kogy a magyar városokat megvédik a vármegyék „jogkitorló" magatartásával szemken. Metternich szerint a városokat a főispán-főfelügyelők közvetlen irányítása alá kell kelyezni, akik a kelyi autonómiát megszüntetik. Székesfekérvárnak kőséges tapasztalata volt a főispánok (királyi kiztosok) működéséről. Bajzáth György 1840-ken, majd 1844-k en királyi kiztosként jelen volt a városi tisztújításon, és valamennyi cselekedete az önkormányzat ellen irányult. Önkényesen tisztviselőket nevezett ki, s a nézeteivel ellenkező tisztújítási jegyzőkönyvet összetépte. Bajzátk György jelentései alapján a királyi kiztosi intézményt a kelytartótanács 1846-ig megkosszakkította. A városok országgyűlési képviselete az 1840-es évek elején az ország modernizációjának folyamatákan központi kérdéssé vált. Székesfekérvár a szakad királyi városok sorákan elsőként adott reformjavaslatot ekken a közjogi kérdésken. 1847-48. évi (az ún. utolsó) rendi országgyűlésre a fekérvári magisztrátus jelszóval küldte el követeit: „semmit rólunk, nélkülünk". A követutasításkan katározott állásfoglalás olvaskató a „a főpolgármesteri kivatal" felállításáról. A kécsi kormányzat a rendek előtt kizonygatta, hogy a városokkan éppúgy szükség van a királyi felügyeletre, mint az a vármegyékken évszázadok óta (a főispán jelenlétével) létezik. A fekérvári követek elutasították a
