Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - V. A kiegyezést követő esztendők 1867-1869
Fogadd, nagy férfiú!, Szent István király ős városa népének ezen szíve mélyéből kiható őszinte s bizalomteljes szavait ama kegyelettel és szeretettel, minővel övezed az imádott hazát, s akarj meggyőződni arról, hogy valamint eddig, úgy jövőben is fennlobogó vezérzászlód alól szétoszolni nem fogunk." Hazafias érzés árad a másik levélből is, amellyel Andrássy Gyulái üdvözölte a város, többi között ezt mondván: „Megvalljuk, nincsenek szavaink, melyekkel érzelmeink nagyságát ecsetelni képesek lehetnénk, s kifejezni azt a hatást, mely városunk közönségét érinti, tudatában annak, hogy véget értek szenvedéseink." Április 16-án a közgyűlés már megtette az előkészületeket az új képviselő-testület és a tisztikar megválasztására, amelyet azután május 9-én ejtett meg. Polgármesternek Drucker Józsefet, főbírónak Danitz Bélát, főjegyzőnek Daniss Rudolfet, tanácsnokoknak Turíák Jánost, Erdős Józsefet, Nicky Jánost, Akter Mihályt, Zuber Kálmánt, főkapitánynak Ullmann Miklóst, főügyésznek Tóth Antali, főorvosnak dr Fanta Adolfot, főszámvevőnek Tiborcz Péteri, mérnöknek Patay Jánost, aljegyzőnek Darába Józsefet, levéltárnoknak Geiger Domonkost, alszámvevőnek Knazovitzky Mihályt választotta a közgyűlés. Közben Szőgyény Marich László, királyi biztos is elbúcsúzott, kinek érdemeit így iktatták jegyzőkönyvbe: „A közgyűlés ... örömét nyilvánítja azon, hogy a szabad királyi városok önkormányzati hatósága újra életbe lép, úgy nem méltányolhatja eléggé O kegyelmességének másfél éven át e város fölött történt kormányzási ideje alatt úgy a közigazgatás, mint az igazságszolgáltatás körül tett bölcs intézkedései által eszközlött érezhető javításait, melyekért midőn hálás köszönetét ezennel jegyzőkönyvileg nyilvánítja, különös elismerését fejezi ki azon alkotmányos érzelmű eljárás felett, hogy az 1861-ik évben választott képviselő-testületet, még mielőtt az más városokban eszközöltetett volna, előbbi hatályába visszaállította, s míg egyrészről ezáltal e város közönségének szabadabb mozgalmi tért engedett, másrészről anyagi tekintetben nem késett a város általános érdekében mindent elkövetni, mit a reánk nehezedett mostoha idők miatt beállott ínség igénybe vett, azon főkormányszékileg elrendelt segélyek kieszközlésével, melyek részint őszi és tavaszi vetőmag dolgában, részint ínségi közmunka és a munkaképteleneknek nyújtott könyöradományokban nyilvánulnak. 3 Az új tisztikarra és képviselő-testületre sok feladat várt, hiszen mindent ott kellett kezdeni, ahol 1861-ben az alkotmányos élet megakadt. Legelőször is megalakították a szervezési szabályrendeletet - vagy mint
