Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VIII. A nemzeti ellenállás évei 1905-1906

keres egyesült munkásság alapföltételét képező összhangot. Keserűség nélkül gondolhatunk tehát vissza a mögöttünk álló borús korszakra, s király és nemzet együttes kegyelete keresheti föl mindazok emlékezetét, kiknek vezető szerep jutott a letűnt küzdelmekben. Ennél fogva utasítom, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzék, és erre vonatkozó javaslatait elvárom." És megjött a fejedelem, királyi szó hozta magyar földre. Megkondult a zborói ősharang, de nem sírt, nem zokogott, hanem dicsőségről beszélt. Úgy éreztük a temetés napján, hogy Bűvös dal zengedez a harang szavában, Hallod!, mint cseng-bong távol havasok aljában, Os Kárpát aljában, az egész országban, Maroknyi szent pornak örök nyugovásra, Sok megszenvedettnek, egy egész nemzetnek - Úgy lehet -, add Uram!, szebb feltámadására! Rákóczi temetésekor határozta el a városi törvényhatósági bizottság, hogy megfesteti a fejedelem arcképét, amelyet babérág és tölgyfalomb ékesít egy éven keresztül. Megszerezte Rákóczi képét minden iskolának is, hogy a serdülő generáció mindenkor maga előtt lássa a magyar szabadság ideális alakját. Ez a határozat talán expiálta fehérvári őseink bűnét, melyet Rákóczi korában Rákóczi és a magyar szabadság ellen elkövettek, de egyúttal minden városnak is például szolgálhat, mert meggyőződésünk szerint a zsenge kor hivatott leginkább, hogy a Rákóczi kultuszt a jövő nemzedéknek sértetlenül átadja. Székesfehérvár küldöttséggel vett részt a temetésen, egyúttal felírt Saára Gyula indítványa alapján az országgyűléshez, azt sürgetve, hogy „egy elvakult, a gyávaság, kislelkűség és meghunyászkodás hatása alatt álló országgyűlés által a magyar nemzet szégyenére alkotott törvénycikkelyt, amely Thököly Imrét és társait, úgy ama törvénycikkelyt, mely Rákóczi Ferencet, Bercsényit és társait, mint a hazának nyilvános ellenségeit, mint árulókat és az igaz szabadság felforgatóit, száműzötteknek jelentette ki, s akikkel való érintkezést és közlekedést az ország lakóinak öszszesen és egyenkint felségsértés büntetése alatt eltiltotta - törvényhozásilag törölje, illetve törvénykönyvünknek ezen szégyenfoltját hatályon kívül helyezze, mert törvényhozóinknak kötelességük semmisnek nyilvánítani azon törvényeket, melyek legnagyobb fiaink emlékét megbélyegzik."