Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VIII. A nemzeti ellenállás évei 1905-1906

Történelmi és régészeti tanulmányokkal foglalkozott, fóliánsok között múltak el hosszú hónapok, és ilyen szellemi fegyvertárral kezdte meg utazásait, amelyek szakemberek társaságában és a magyar szív lelkesedésével vitték őt Ázsia pusztaságain. Háromszor járta be a magyar nyomoktól gazdag világrészt, és - habár kitűzött célját nem érte el - a néprajz, a magyar nyelvtudomány, az őskori magyar história, ezekkel együtt egész kulturális életünk hálás elismeréssel fogja mindenkor említeni nemes szándékú vállalkozását. Utazásainak tudományos eredményeiről hatalmas monográfiák mellett az a gazdag gyűjtemény szól, amely most már a Zichy-Múzeum nevét viseli, és rendelkezése szerint a főváros, vele együtt a nemzet tulajdona. Távol a hazától, idegen földön is vonzódott gróf Zichy Jenő Székesfehérvárhoz, hazaérkezése után pedig a nagy út első ismertetése a mi közönségünknek szólt a Vörösmarty Körben. És megjelent a város hazafias ünnepségein; ott volt a költőkirály százéves jubileumának szónokai között, ott volt a Virág-Ányos emléktábla leleplezésekor. Ekkor hirdette lelkes szavakkal, hogy a magyar nyelv a magyarnak legdrágább kincse, de fájdalommal hangoztatta azt is, hogy a mai idők épp olyan veszedelemmel fenyegetik ezt a féltett kincsünket, mint Virág és Ányos úttörő fellépésének szomorú napjaiban. És ott volt Rákóczi ünnepünkön, amely összeforrott lelkével, hiszen az ideális magyar szabadsághős emlékének mindenkor ideális gondolkodással áldozott. A Rákóczi kultusz újabb fellendülésében, a kassai kiállítás létrehozásában Thaly Kálmánon kívül senki sem tett többet, mint gróf Zichy Jenő, aki magyar mágnásnál szokatlan, de magyar emberhez méltó lelkesedéssel szolgálta a kurucvilág újraszületett eszméit, és beteg testtel is elment Orsovára, hogy a hazatérő szent hamvakat köszöntse. A Furor Rákoczianus mondást, amely gróf Zichy Jenő ajkáról hangzott el, nem fogja felejteni a magyar! A Vörösmarty Kör, annyi nemes törekvés és gondolatnak létesítője 1907-ben a Tóvárosi Körrel egybeolvadt, hogy új erőt, új tápláló vért kapván, a régi szellemben tovább működjék. Széchenyi Viktor főispán valósította meg az egyesülést, amelynek eredménye gyanánt az új kör most már a Széchenyi palotában teljesíti hivatását a társadalom és a közművelődés terén. Szükséges volt ez az egyesülés, mert a magára hagyott két kör mindegyike a tengődés korszakába jutott, és nem volt kapocs, mely a széthúzó társadalmat összekapcsolta volna. A megnyitáskor mindnyájan átéreztük a költőkirály szavait, amelyeket a Nemzti Színház megnyitása-