Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VIII. A nemzeti ellenállás évei 1905-1906

veit emberi léleknek szárnya a szabadság. Eszményünk legyen tehát olyan törvény, mely a jogi és nemes gondolatoknak és cselekvésnek szabadságát minden polgár számára biztosítja, amely igazzá teszi a költő mondását: Csattogjatok, csattogjatok Gondolataink szárnyai Nem vagytok már többé rabok, Szét szabad már szállani. És ekkor tartott Erdössy Bódog olyan beszédet, amelynél szebb és hatalmasabb nem szólalt meg március 15-én. A költői szárnyalásnak egyik legragyogóbb része ez volt: „Fekete gyászfátyolba burkolt, szép nemzeti zászlónk! Ünnepi kedvünk nagyon hasonlít tehozzád, - élénk, vidám színeidet a fekete fátyol nagyon eltompítja! De ha késő faggyal, márciusi zúzmarával, hóeséssel a tél azt akarja elhitetni, hogy az évszakok közül kiveszett a tavasz, ki ijed meg tőle? Elkésett, elgyengült erejével meglephet, meggyötörhet bennünket tavaszi ruháinkban, de ki hiszi el a márciusi tavasznak, hogy újra december van? Ki félti a tavaszt?! Meg kell kapniuk a márciusi nagy szavaknak a tartalmat, az igazságot, lekerül majd a gyászfátyol a háromszínű zászlóról! Akkor lesz majd az a jósolt, az az ígért ünnep a világon." SZÉCHENYI VIKTOR FŐISPÁN Ezalatt változott a helyzet, megalakult a koalíció, és amikor már királyi biztos kiküldésével fenyegették Székesfehérvárt, megkaptuk az alkotmányos világ főispánját, gróf Széchenyi W£tarszemélyében.

6 Akárcsak nagy őse, ( a legnagyobb magyar ), ő is a katonaságtól jött a közéletbe. Izzó magyar érzést, lelkes magyar gondolkodást hozott magával, köszöntője pedig olyan eszmét vetett föl, aminőt eddig még sohasem hallottunk főispáni ajkakról. Székesfehérvár sajnálatos elmaradottsága volt a gondolat, amelynek megváltoztatásához is kijelölte a szükséges eszközöket, és olyan hazafias erő szólt szavaiból, mely az ódon városháza falai között mindenkinek a lelkébe a jobb jövő reményét árasztá. így szólt a mi főispánunk: „Valahányszor külföldön járok, és az ottani városok fejlettségi színvonalát látom, szomorúsággal gondolok magyar hazámra, de különösen Székesfehérvárra! Ha látok csak 10-15 ezer lakossal bíró várost Német- vagy Franciaországban, egyenes, szép utcákkal, kitűnő