Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VIII. A nemzeti ellenállás évei 1905-1906

is, ki azt mondotta fiának: „olyan nyelven beszélj, amelylyel kenyérrel tápláltatok" Hazafias elkeseredésének lángoló szózata a Kalapos királyban nyilatkozott meg, amelyhez hasonló erőteljes hangú vers Petőfi és Czuczor koráig ismeretlen volt irodalmunkban. Czapáry László felolvasásának második része Virág Benedeknek, a nemzeti lélek tüzes ébresztőjének hazafias költészetét méltatta alapos és mélyreható tanulmányban. Virág Benedek költői kialakulására az a tizenöt év gyakorolt befolyást, amelyet a mi városunkban töltött, mert saját szavai szerint - e derék város, királyaink régi víg- és gyászhelyén lett költővé. Horatius szelleme hatotta át, de ez az idegen költői befolyás a nemzeti cél elérése érdekében megmagyarosodott, és a hazaszeretetet igazán költői szárnyalással hirdeti. Valóban igaza van dr. Czapáry Lászlónak, midőn azt mondja, hogy költészetének fényével ébresztgeti Virág az elpuhult szíveket, s a haldokolni készülő nemzetet a hazáért élni tanítja, mert egész életét a hazaszeretet ragyogja be. Lángoló honszerelmének igazgyöngyei fényeskednek prózai művében, a Századokban is, amelyek által a nemzeti erő és akarat felélesztését célozza, és amelyekért joggal kivívta magának a magyar Tacitus nevét. Az emléktábla leleplezése a ciszterciták rendháza előtt volt, ahol Zalai Mihály beszédjének szép gondolatai végigzsongtak a közönség lelkületén, és elhintették a kegyeletes megemlékezés oltára előtt Virág Benedek és Ányos Pál szellemében termékenyítő eszméit. Philipp István alkalmi költeménye a két nagy pálos költőt magasztalta, és mindnyájan együtt éreztünk az utolsó versszak szavaival: Fény és ború, öröm és bú a szívnek Egyaránt méltó, drága gyöngyei. Üdv és hála Nektek ott a tiszta honban, Kik nem szűntök e kincset őrzeni! Szebben ragyogjon lelketek sugara Emlékezésünk éltető csókjára. A felavatott két tábla a ciszterciták házán, Vörösmarty emlékköve mellett jobbról, balról talált elhelyezést, és annak méltó folytatása. Ezt a gondolatot szépen érzékítette a szobrász azáltal, hogy a feliratos gránitot szegélyező díszítés ugyanazon motívumokat mutatja, mint Vörösmarty emlékköve. A kemény sóskúti kőből faragott felső párkányzatot idealizált, aranytól ékes liliomok alkotják, míg a két oldalsó fal lineáris díszítést mutat, tehát egészen az a stíl lép előtérbe, mely a Vörösmarty emléktáb-