Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

kéri meg, alkalomadtán valósítsa meg ezeket az óhajokat. Ez bizony elég gyenge határozat volt. Fontos határozatot mondott ki a közgyűlés július 20-án, midőn a Kossuth utcában levő kaszárnya helyett a Budai úton rendelte el új gyalogsági laktanya építését. A költség 446 313 K 70 f volt; a Kossuth utca hatalmas területén pedig bontások után a Petőfi utca nyílt meg, felépült az Árpád-fürdő, a pénzügyigazgatóság és a postaépület. A gyorsan múló esztendőnek szünetelő hónapjában Székesfehérvár közönségét és társadalmát is áthatotta a lelkes felhívás, melyet az Országos Függetlenségi és 48-as Párt bocsátott ki Kossuth Lajos születésének századik évfordulójára. Megértettük a szavakat: „Magyar nemzet! Ünnepeld meg a közeledő magyar napot! Osztatlanul és egységesen! Ünnepeld meg őt, puszták és mezők fia, aranykalászú termésedet gyűjtő magyar nép - Öt, kit egyenesen lelkednek mélységes vonzódása Kossuth apánknak nevezett el!" És Székesfehérvár ünnepelt! A városházán díszközgyűlés volt, amelyen Tóth István méltatta gyönyörű beszéddel Kossuth történelmi nagyságát. így kezdette szavait: „Ha van emberi nagyság, mely érdemes arra, hogy egy nemzet kebelét hálaérzetre dagassza, ha van emberi nagyság, mely hervadhatlan érdemeket szerzett, hogy emléke nemzedékről nemzedékre megőriztessék s tiszteletben tartassék, úgy Kossuth Lajos, nagy hazánkfia az, ki erre kiválóan érdemessé tette magát! Hazaszeretet volt az, mi szívét betölté, de nem a jelen, mely szomorúan álla előtte, nem a jövő, mely oly keveset ígért, - népének múltja volt, ami szívét fellobogtatá." Nagyon szép képet nyújtott a beszéd Kossuth korszakos szerepéről, melyet ezekkel a szavakkal zárt le: „Búcsút veszek Tőled, te nagy szellem, ki még az enyészet határain túl is felénk fordulsz! Legyen áldott emléked, legyen örökre bevésve neved minden magyar szívébe, hogy annak még csak említésekor is a kegyeletes hálaérzet dagassza minden honfi keblét." A társadalom és a nép lelkesedése délután nyilatkozott meg a Lövöldében, ahol lelkesítő szavak, hazafias dal és a magyar érzés kitörő lobogása ünnepelték a századik esztendőt. Ott hallottuk ezt a gyönyörű mondást: „Még nem született meg az ajak, még nem öntetett ércbe az írótoll, amely Kossuth Lajost az ő teljes nagyságában méltatni képes lett volna! Olyan az ő életpályája a bölcsőtől a sírig, mint a fényes, ragyogó nap, mely éltet, világít, tisztít és megtermékenyít" Székesfehérvár ünnepléséhez székesfehérvári költők dala is csatlakozott. Ekkor írta dr. Greksa Kázmér, ki előzőleg nálunk volt gimnáziumi