Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

van, és több szerepkörre egyáltalán nincs színész. Ez a legnagyobb baja az idei társulatnak. Kevés a színész, és így gyengék az előadások, ez tény, de ez még nem elég ok arra, hogy oly mértékben agitáljanak azok, kik rendesen mellverdesve kiabálják, hogy a színészetért egyedül ők áldoznak, nem elég ok arra, hogy az amúgy is közönyös közönséget mindenáron elidegenítsék a színháztól a helybeli színészet híres apostolai!"

68 Az 1893. évi szezont Veszprémy Jenő nyitotta meg a Cigánybáróval december 2-án. Jó hír előzte meg társulatát, amely azután iparkodott is a közönség igényeit kielégíteni. A főbb tagok valának: Sz. Németh József, Rélai, Déri, Hatvani Ede, Veszprémyné Agh Ilona, Lányi Irma, Komlóssy Ilona, Hatvaniné Lévai Berta és Pósfay Ella. Az előadások igen jók valának, és a közönség eléggé látogatta a színházat. Vendégszereplésre Kopácsy Juliska is lejött, és három ízben játszott telt ház előtt, továbbá Török Irma és Küry Klára szintén itt voltak. Veszprémy ugyanezen év november 17-én újból megérkezett Szombathelyről, de már nagyon aláásott egészséggel. Súlyos betegsége miatt, amely 1895. február 6-án életét is kioltá, nem vihette a társulat ügyeinek vezetését, és így a színészet nagyon aláhanyatlott. Özvegye együtt tartotta a társulatot egészen virágvasárnapig, de a közöny miatt nagy anyagi veszteséggel zárta az évet. Távozása után Dobó Sándor volt az igazgató három éven át, a közönség szeretetét Csongori Mariska nyerte meg sikeres játékával. A színház részvénytársaság nyári állomásának Sopront tudta megszerezni, azonban a szövetkezés csakhamar felbomlott. Deák Péter próbált ezután még szerencsét nálunk társulatával, majd Szálkai Lajos jött, akinek működéséről még bővebben lesz szó.