Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

1894. január hatodikát a magyar regényirodalom bíborpalástos fejedelmének, Jókai Marnak ötvenesztendős jubileumi ünnepét Székesfehérvár társadalma, a hatóság és az iskolák megünnepelték. A város levélben üdvözölte Jókait, társaskörök és tanulók méltatták nagy érdemeit. Horváth Böske, akiről még többször lesz szó, a székesfehérvári hölgyek nevében verssel hódolt az ünnepen, amely versnek három legszebb szakasza így szól: Hogy dicsőítsen Téged, ki honának - Míg az árvultan, bénán, betegen Virrasztott kínok nehéz éjszakáján S vele csak Isten s lelked voltjelen Beszéltél édes, bűbájos regéket, ígyen altatva a panasz jajját, S reménysugáras, szebb nap hajnalára: Te segítetted, Te ringattad át! Tőled tanultunk hinni és szeretni, Te tanítottad kifejezni azt; Tebenned bírtunk elnyomott panaszra, „Rejtett sebekre": enyhülést, vigaszt; Ami Te voltál és vagy nemzetednek: Azt ember ajka, szó nem mondja meg, De jöjjetek, hogy egy szent törekvésben Hazám jobbjai: egyesüljetek! A művész hozza keze alkotását Mintáját talán lelkedtől nyeri; És zengjen a daljók javának lantján Föld teremhet-e több babért neki? Mindaz, mi csak szép, széles e hazában, Bár ékességül magasztalni jő, Nem adja vissza, nem lesz egy paránya Annak, mit Ő nyújt nekünk, a Dicső! 1894-ben javította ki a város mint patrónus, a székesegyház két tornyát, amelyet vörösrézzel födött. A munkálat, amely 8605 K 33 krajcárba került, a befalazott üvegburából napfényre hozta az okiratokat, amelyek-