Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

képviselő is ott volt, eljöttek a magyar nemzet társadalmának nagyjai, de könnyekkel szemében állt a ravatalnál Székesfehérvár, amelynek hú fia és büszkesége volt, és amely a hálás érzés igazgyöngyét, a megbecsülő ragaszkodásnak virágát adta áldásos életéért halálában. így kísérte a hálás Székesfehérvár a nemes embert a földi élet végső állomására. Emlékét nemcsak a vármegyeháza és a városháza, meg a Vörösmarty Kör termében függő arckép hirdeti külső vonásaiban, de a háládatos városi tanács utcát is nevezett el a nagy ember nevéről. Halála után lett a régi Palotai utcából Szőgyény Marich utca, mégpedig a kegyelet és ragaszkodás fényjeléül, és hogy - miként a jegyzőkönyvben olvassuk - „hosszú évszázadokon a jövő nemzedék áhítattal tekintsen azon megszentelt helyre, melyhez szerény tehetségünk szerint nemcsak látható jelekkel, hanem az időbeli jogi felfogás is a boldogult országbíró neve beiktassék."65 Nagy szó volt ez abban az időben, hisz akkor úgy vélekedett a hatóság, hogy az utcák elnevezését megváltoztatni nem tanácsos, mert a telekkönyvi kiigazítás és a bádogtáblák sok pénzbe kerülnek. Ilyen meggyőződés következményét láthatjuk azután abban, hogy a Horvát István utca elnevezésétől kilenc évnek kellett eltelnie egy új elnevezés megszületéséig. "1 Q Q /I 1894. március 24-én gyászközgyűlés volt a városnál - KosJLO *sji suth emlékének adták meg a kegyelet adóját. Olasz földről jött az ország szívéig, és mindenütt érezték, mindenütt megfogadták a költő szavait: Hazádba szállj, szabadság bujdosója! S mint Te, ily törhetlen lesz nemzeted! Csupán a szűk sír, amit néked adhat, De szent oltára lesz az a magyarnak, Hol térdre hullva, fogadással áldoz, Hogy hű lesz Hozzád s a szabad hazához! A megdicsőülés, a halhatatlanság felé vivő út városunkat is érinté, és az evangélikus templomban tartott gyászistentisztelet végével nem a kíváncsiság, de a benső meghatottság vonzott sokakat a vasúti állomásra. Néma csöndben, fájó lélekkel fogadta Székesfehérvár a nemzet halottját,