Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896
A kiállítás belső szervezése tizenhét főcsoportban egyesítette a tárgyakat, és minden csoportnak ügyeit külön albizottság intézte. Érdekes megemlíteni, hogy a tizenhét csoport 585 helyiségében 2948 kiállító szerepelt 19 000 rekeszben elhelyezett tárgyaival. Midőn két évi előkészület után a hangyaszorgalom munkája már készen állott, elérkezett Székesfehérvárnak azóta is büszkén emlegetett nagy napja, a megnyitás ünnepsége. József királyi herceg, a kiállítás protektora Alcsútról jött városunkba, akit a lovasberényi sorompónál - id. Námessy Ferenc és Szépeit Nándorbizottsági tagok kíséretében - Havranek /dzse/polgármester lelkes szavakkal üdvözölt. A nép fiaiból alkotott festői bandérium vezette azután a menetet a püspöki palotába, melynek lépcsőházában a háziúr, Pauer János püspök köszönté vendégét, míg a nagyteremben a megye és a város üdvözlését Szőgyény Marich László tolmácsolta. A kiállítás díszkapuja előtt fényes közönség várta a megnyitó ünnepélyt. Jelen valának báró Kemény Gábor miniszter, Ráth Károly, Budapest főpolgármestere, Kammermayer és Gerlóczy polgármesterek, Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója, míg megyénk arisztokráciáját a Zichy, Esterházy és Czirákycsaládok képviselték. A kiállítás elnöke és báró Kemény Gábor üdvözölték a megérkező királyi herceget, ki azután részletesen, behatóan megszemlélte a kiállítás sok látnivalóját. Az egykorú lapok részletesen leírják ennek a megnyitó körútnak egyes mozzanatait, az elhangzott beszédeket és József királyi hercegnek az egyes tárgyakra tett megjegyzéseit, de itt csupán egy mondását idézzük (ezen szavakkal fordult gróf Zichy Jenőhöz): „Sokkal többet találtam, mint reméltem. Iparunkra magam is kezdek büszke lenni!" A püspök által adott díszebéd után a vármegyeházában elhelyezett tanügyi kiállítás megnyitására került sor, és nagyon jól emlékezünk arra a szép jelenetre, midőn a lépcsőházban álló gyermekek a Himnuszt énekelték, és a királyi herceg volt az első, ki kalpagját levette fejéről. Este díszelőadás volt a színházban. Károlyi Lajosnak a kiállítás alatt nálunk működött társulata a Piros bugyellárist játszotta, és a szereplőknek mindegyike iparkodott az ünnepélyes hangulat benyomása alatt tehetségének legjobb részével érvényesülni. A díszes közönség minden tetszésnyilvánítástól tartózkodott, de József királyi herceg maga adott jelt, hogy a primadonnának, Reiner Antóniának tapsoljanak daláért. Fel is hangzott az egetverő taps és éljenzés, midőn Reiner Antónia ezt a két versszakot énekelte:
