Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

S áldott legyen e szentelt csarnok itt: Szent vár és templom és királyi lak, Áldott a város, melynek áldozat Fillériből épült oltárilag! Dicső nép: vedd át hálaszózatunk A múltért! Üdv kísérje a jelen Művét! - Amit jövődnek áhítunk: Az, hogy hazánk örök s boldog legyen. A megnyitó színdarab Katona József Bánk bánja volt, az előadás színlapja szerint a következő szereposztásban: II. Endre - Nagy Imre, Gertrud - Jókainé, Ottó - Náday, Bánk bán - Szigeti Imre, Melinda Felekiné, Mikhál bán - Szilágyi, Simon bán - Pintér, Egyik zászlós úr Karikás, Petur bán - Feleky, Miksa bán - Leörei, Sólyom - Eöry, Izidora Beksicsné, Udvaronc - Sántha, Biberach - Benedek, Tiborc - Komáromy. A színházat színültig megtöltő nagy közönség gyönyörűséggel hallgatta a remek előadást, az egykorú újság pedig így írt lelkesedésében: „Többé nem dísztelen hajlék fogadja be a nemzeti színészet bajnokait, a magyar Thália lelkes papjait, hanem büszkeségünkre váló díszes templom! Színházunk éppen azon helyen épült fel, amelyen annyiszor apáink vére folyt, melyhez szent nevet egy ezredév csatolt, mert e hely előtt állt a hajdani Székesfehérvár egyik vár kapuja, melynek talaját hányszor és hányszor öntözték őseink saját vérükkel! Magyar szívből omlott vér által öntözött s megszentelt helyen emelkedik a szép templom, a művészetek temploma! Adja az ég, hogy mindig, míg csak ezen épület áll, oly hazafias szellem lebegje át, a mi lángoló honfiszeretet gyúlasztá és tüzelé azon ősöket, kik a jelenlegi színház helyén annak talaját saját vérükkel öntözve, a hazáért meghaltak. S ezen ősök védő szelleme lengjen felette, míg a honért él, s védje minden veszély ellen, de az irtózatos bosszú ostorai legyenek e szent árnyak, ha valaha a magyar nemzeti szellem e templomából önfiaink által kiűzetik."

13 A megnyitó előadás után lakoma volt a Magyar Királyban, ahol Szőgyény Marich László lelkes szavakkal éltette a Jókai párt, Pulszky Ferenc pedig a színházépítő bizottság elnökét, a főispánt köszönté. Gyulai Pál visszaemlékezvén arra, hogy Kisfaludy Károly drámaírói működése épp a mi városunk színészetéhez fűződik, mert itt talált lelkesítő erőt, és innen vonult be a pesti színházba, a Kisfaludy Társaság nevében elismerő szavakkal emlékezett meg a nemzeti nyelv és nemzeti irodalom szerete-