Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - IV. A polgári provizórium 1865-1866

marty hatásáról, és amelynek záradéka ezt mondja: „Neked, dicső emlékednek, a múzsák halhatatlan fiának emeltük e szobrot. Legyen az, mint Szózatod, e nemzetnek a hazaszeretet, törvény és királyhozi ragaszkodásra intő szavad, a népeket hullámzó világtengeren a becsületesség, erény és következetesség fényében tündöklő szövétneked!" Megemlítem, hogy a Vörösmarty szobor történetére vonatkozó írásokat a levéltár őrzi gyűjteményében, egyes töredékes adatok pedig a leleplezéskor megjelent kis füzetben, a Vörösmarty Albumban olvashatók. * 1866. május 23-án volt az országos fagy, amely mérhetetlen károkkal sújtotta hazánkat. Székesfehérvár népe még most is emlegeti a csapást, időszámítását pedig a „nagy fagy" szerint irányítja. Sajátságos összejátszása a véletlennek, hogy a mindent tönkretevő fagy épp akkortájt volt, mikor a Vörösmarty szobrot nálunk leleplezték. Sajnálatos azonban, hogy a nép fanatizmusa a Vörösmarty szobrot tette meg bűnbaknak, megrögzött hite szerint azért pusztítván a fagy, mert nem engedte meg az úri osztály, hogy a gazdaközönség keresztet állítson arra a helyre, hová a hazafiság a költőkirálynak emelt szobrot. A vad fanatizmus mint a szociális gondolkodás megtévedt előhírnöke, a fagy után sárral dobálta meg az éjszaka csöndjében a költőkirály ércalakját - így akart bosszút állani a nép Vörösmartyn és az úri osztályon. A fagy által okozott csapás már május 28-án foglalkoztatta a közgyűlést. Ezt olvassuk a jegyzőkönyvben: „Szomorúan enged helyet a város közönsége azon kimondhatatlan csapás emlékének, mely e város öszszességét a f. hó 23-ik és 24-ik napjának virradtára érte, annyival inkább, mert még a megelőző két év mostohaságának szenvedéseit is nemhogy felejthetné, hanem az újólag és ismét oly nagy szerencsétlenséggel tetézte, hogy általa nemcsak hogy a kivetett fejedelmi és egyéb adófizetésre vált képtelenné, de mi több: a szőlő, krumpli, kukorica és egyéb növények elfagyása miatt, minthogy megfosztott reményeikben számosan kapálási munkát sem tétetnek, már jelenleg a napszámtóli elesés következtében mindennapi kenyerüktől is megfosztva vannak."

7 A fagykár nagyságát a hivatalos felvételből ítélhetjük meg, mely a levéltárban található. E szerint 700 hold tiszta és 1900 hold kétszeres búzavetésnek 1/3, 2800 hold