Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - IV. A polgári provizórium 1865-1866

A kaszinó lelkes igazgatója, Zsömböry Ede és könyvtárnoka, Fekete János, akik a Vörösmarty Kör életében is vezető szerepet játszottak, szintén buzgó odaadással vették ki részüket a szobor minden munkájából. Nemcsak a bizottságnak voltak fáradhatlan tagjai, hanem Fekete János a szobor történetét is megírta, elkészítette az alapkőbe tett oklevél szövegét, és a leleplezésnél igen szép beszédet tartott. Fekete János megérdemli, hogy ennek a beszédnek legszebb részeit megörökítsük: „Nem találtatott szükségesnek a szobor talapzatát a költő jeles mondatával felékesíteni, anélkül is ékes, sőt élőbeszédes e szobor annak, ki nyelvét megérteni tudja és akarja is. Ha eljő a nemzet nagyja, kicsinyje jós igét kérni e helyen, hol ős királyai nyugosznak, s a költők királyának kegyelet szentelte szobra áll, az ige így fog hangzani: Szent legyen és feledetlen a hon s honi szózat előtted! E szép haza halmain, téréin szerte lakó vallásfelekezetek bármily különböző szertartással imádják a kijelentett hitnek édes Istenét, összeölelkeznek itt, egy kultuszban mondván a költővel: Legszentebb vallás a haza s emberiség! A különböző nemzetiségek rendellenesen felzaklatott kedélye csillapodatra száll és kiengesztelődik itt, és Szent István királyunk soknyelvű országában mindegyik testvérnép, mint századok óta sorsunk sorsa, megértendi még elég jókor a próféta költő mély értelmű őrszavát, hogy e honban: Minden ember legyen ember és magyar." Zsömböry Ede volt a harmadik kaszinó-tag, ki a szobor ügyét lelkesedéssel szolgálta, és mint városi főbíró, ő hirdette ki az ünnepség színhelyén, hogy a szobor környékét örök időkre Vörösmarty férnek nevezik. Ő mondta nagyszabású beszédében ezt a szép ígéretet: „Mi, székesfehérváriak, szentnek tekintjük e helyet, és szentély lesz e tér a vidéki honfiak előtt is, ahol Te a szent királyok dicső székhelyén s bús sírjaik közt márvány trónodról az egész hazába elhangzó érchanggal hirdeted imává magasztosult szózatodat: Hazádnak rendületlenül! Honfitársaid meg fognak hallani, és akik a hazaszeretet által a hazaszeretetnek emelt ezen oltár előtt időnként megjelenünk, buzgón mondhatjuk el a rövid imát, melyet családod oszlopától, árva gyermekeid gondos gyámjától, Magyarország élő legnagyobb fiától, a nemzet apostolától tanultunk buzgón mondhatjuk el e rövid imát: Éljen a haza!" Utoljára hagytam a Vörösmarty szobor megteremtőjének, gróf Zichy Jenőnek megnyitó beszédét, amely hazafias szellemmel szólott Vörös-