Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - IV. A polgári provizórium 1865-1866

sültség felmagasztosult szava követte a beszédet, az eszme visszhangra talált, és a jelen volt főurak az akkoriban működött császári királyi helytartótanácshoz pár nap alatt beadták kérvényüket, hogy engedélyt nyerjenek a szobor fölállítására. Már július 29-én megjött Benedek táborszernagy és helyhatósági elnök végzése, mely a kegyeletnek ezt a hazafias megnyilatkozását nem engedélyezte, mert a reánk önsúllyal nehezedett osztrák hatalom nagyon is megijedt a hazafias érzés felbuzdulásától. A leirat igen jellemző az elnyomatás éveinek politikai szellemére, és ma is sok érdekeset, sok tanulságosat olvashatunk ki soraiból. A végzés így szólt: „Tekintve most az országban létező hangulatot és agitációkra való hajlamot, bár a helytartótanácsi elnökség feltétlen bizodalommal viseltetik azon főnemes urak iránt, kiktől a kérdéses emlékre nézve a kezdeményezés ered, és loyalitásukban nem kételkedik, azonban a folyamodó urak akarata ellenére is történhetvén az, hogy e kérelem teljesítése esetében ez alkalom is hívatlan egyének által arra fogna kizsákmányoltatni, hogy az agitáció az országban csak fokoztassék, jelenleg és a mostani viszonyok között a kérelemnek hely nem adatott. Fönntartja azonban magának a helytartósági elnökség a kérdéses emlék iránti folyamodványnak később helyt adni, a mikor tudniillik a fentérintett aggályok megszűntek." A nemzet jobb idői, melyekben a hazafias föllendülést sem az erőszak, sem az elnyomatás nem volt képes többé visszafojtani, elérkeztek, a kor szelleme ellenállhatatlanul követelte a magyarság létjogát, és a következő év január 10-én az elodázott engedély megjött. A lelkes hazafiak, kik közé megyénk és városunk előkelői sorakoztak, csakhamar megalapították a szervező bizottságot, melynek elnöki tisztségét gróf Zichy Jenő vállalta magára, és báró Vay Miklóssal egyezségre lépett a kivitel módozatai felől, egyúttal széleskörű gyűjtést indított. A hazafias célra 1863. április 15-ig 8567 Ft folyt be, amelyből 6700 forintot tett ki a szobor előállítási költsége, a nabrezinai márványból készült talapzat pedig 1900 forintba került. A bizottság eközben a hely kérdésében is tisztába jött. A mostani szobor helyén nyitott kanális vonult, és ócska házak környezték. Közadakozás és a város adománya tették lehetővé, hogy ehelyütt emelkedik a költőkirály ércalakja, díszére egész városunknak, büszkeségére elődeink lelkesedésének. 1865. augusztus 14-én volt az alapkőletétel ünnepélye, 1866. május 6án pedig a leleplezés, amely országos ünnep keretében folyt le. Jelen volt a képviselőház, a Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság küldött-