Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - IV. A polgári provizórium 1865-1866

magyar reménynek inkarnációját. Kupricz Sándor (a mai Endrődi Sándor) írta ezt a verset, fiatal lelkesedés, honfiúi gond és magyar lélek érzésével hangoztatván Vörösmarty mondását, amelyet Zsömböry hirdetett. A vers a következő:

4 ZSÖMBÖRY EDÉHEZ (Újévi emlékül 1866.) Belépek kis lakodnak küszöbén, Egy barátom kísér - a remény! Reményt és vigaszt hozok én Hozzád, Letörleni a búfellegzett homlokot, Melyen a múlt időknek bánata Olyan sok és oly szomorú nyomott hagyott. Letörli ezt szívem, az égő szeretet... Jobb napokat sugall nekem, jobb éveket! A kor nem érti emberét meg és Alom fogja el, zsibbadt szenvedés, S míg a mindennapiság útjain, Semmivel sem törődve megy, vakon halad, A lélek csügged, ámde vigaszul Mindannyiszor előre áll az öntudat! És büszke lesz az ember, magát érti meg Jobb napokat sugall lelkem, - jobb éveket! Szemem fölé fájdalmas könny tolul, Szívem emelkedik, szívem szorul... Hisz én jöttem törölni könnyeket És most én is, miként a gyermek, úgy sírok! Nem, nem! Szemembe szent e könny, szent büszkeség, A mi fölötte tündöklőn ragyog. Jövend idő, kél hajnal még a hon felett Jobb napokat sugall lelkem, - jobb éveket!