Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - IV. A polgári provizórium 1865-1866

A hazának szüntelenül volt híve. Adja tehát a mi igaz Istenünk, Hogy lehessen Zsömböry a követünk! Rajta tehát jó barátink! rajta hát, Mondjuk el az egyetértés jelszavát, Fölkiáltva, föl az egek Uráig, Zsömböry, a követ, éljen sokáig! Detrich Zsigmond, Székesfehérvár követe, tudvalevőleg 1868-ban meghalt, és helyét Schwarz Gyula foglalta el időközi választáson. 1869ben és 1872-ben is ő jutott többséghez, ámbár az egyik választáson Kuti Márton felsővárosi plébánosnak is igen tekintélyes pártja volt. Ebből az időből őrzi a gyűjtemény a következő kortesnótát, amelyben már több poézis van, mint az előbbiben: Három színű a nemzeti lobogó, Mind a három oly dicsőén ragyogó. Győz a mi jobb, így hát győzni kell nekünk, Kuti Márton, a nép fia, követünk! Múlik a tél, jön a tavasz utána, Kuti Márton tavaszt hoz a hazára. Őt követve igaz utat követünk, Kuti Márton, a nép fia, követünk! Magyarország édes anyánk - imádjuk, Boldogságát, virulását kívánjuk. Megtesszük azt, amit érte tehetünk, Kuti Márton, a nép fia, követünk!