Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - IV. A polgári provizórium 1865-1866

önök az emlékezet szárnyain 1844-ben Pozsonyba repülnek, midőn a boldog emlékű Kilit atya, szent Ferenc rendi szerzetes és e város katakétájának hírlapok útján hozzám intézett felhívása következtében az országgyűlési fiatalság között műkedvelői előadást létesítettem, s a nagy tűz által károsult székesfehérvári szegény szülők gyermekeinek lábbelire, ruházatra s iskolai könyvekre e város az időbeli országgyűlési követei útján szép összeget küldöttem. Nincs okom pirulni, ha önök megemlélkeznek, hogy a Garay, Vörösmarty árvák, színházunk díszletei, az ínségesek javára és más jótékony célokra, részint mint rendező, részint mint szereplő közreműködtem. Mindezeket becses emlékükben azért elevenítem fel, mert értésemre van, hogy az említetteket mind megannyi vétkeket hozzák fel elleneim, és hogy a jólelkű, becsületes népet tőlem elidegenítsék, színésznek, bohócnak, komédiásnak kiáltanak és gúnyol­nak engemet!" Azért idéztük ezeket a sorokat, mert bizonyságot tesznek arról, hogy Székesfehérvár főbírája társadalmi téren is vezető volt mindenkor, aki méltán kiérdemelte halála után a nagyközönség részéről a kegyeletes megemlékezést. Sírkövet állítottak porló hamvai fölé, a városi közgyűlés pedig így örökítette meg jegyzőkönyvében Zsömböry Ede emlékét: „Az elhunytban a haza egy fennkölt szellemű, nagy műveltségű és minden körülmények között kipróbált, hű fiat veszt e város, pedig bárki sem pó­tolhatatlan, mégis sokáig fogja nélkülözni azon nemes férfiúnak hiányát, kinek úgy a közpályán, mint a társadalomban évek hosszú során ke­resztül tanúsított részrehajthatatlan eljárása s valójában önzetlen műkö­dése, nemkülönben a családi életben övéivel éreztetett gyengéd szeretete és határtalan önfeláldozása feledhetetlen emlékül s intő példa gyanánt szolgálhat mindnyájunknak, miként kell a hazát, a közérdeket, társadal­mat és családot egyaránt híven szolgálni és szeretni." Ezen kis kitérés után lássuk most már a képviselőválasztás többi írá­sait. Zsömböry a Deák párt híve volt, és programjáról így nyilatkozik egy későbbi beszédében: „Ősi, elidegeníthetlen sarkalatos jogainkat s önkor­mányzatunkat a megkoronázandó király által esküvel és hitlevél kiadá­sával elismertetni és biztosíttatni - ez a közelgő országgyűlés egyik fon­tos feladata. Midőn ily szilárdul ragaszkodom a magyar szent korona jo­gaihoz, a birodalom nagyhatalmi állását sem tévesztem szem elől... Füg­getlen parlamentáris magyar kormányt kívánok én, magyar minisztéri­umot, a városi és megyei hatóságok községi életével és szabad választási jogának érvényben tartásával összeegyeztetve. A közigazgatástól elvá-

Next

/
Thumbnails
Contents