Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - III. A katonai provizórium 1861-1865

ve nincs, csak az, hogy a csontváznak koponyája nem volt, mert Varkocsot lefejezték a törökök. Az üresen, tehát csontváz nélkül talált többi sírt Henszimann Kálmán királynak, Albertnak, Buzlaynénak tulajdonítja, de maga is beismeri, hogy állítása csak föltevés. Egyébként bármi a valóság, annyi bizonyos, hogy az első három sírban Szent István idejéből maradt csontvázak feküdtek, és így, mint valószínűleg Árpád véréből eredők, joggal kiérdemelték volna Székesfehérvár minden lakójának kegyeletét. Az 1862. év ásatásairól olyan határozatot találtam a jegyzőkönyvben, amely sohasem valósult meg. A tanács ugyanis a kiásott romokat állandó alakjukban akarta megőrizni, miként a jegyzőkönyv említi:

1 „Az eddigi ásatások nemzeti szempontból oly értékesek, hogy azok fenntartását a tanács hazafiúi kötelességének tartja." A fölbuzdulás papíron maradt, és ma bizony kocsik dübörögnek a szent romok fölött. Ez a kor, úgyszintén a következő pár év igen alázatos, meghunyászkodó szellemet mutat. Az állandó tanácsülések jogköre egyébként is igen szűk volt, leginkább az óriási számban érkező rendeletek kihirdetését ölelte föl. Ám ezeknél a rendeleteknél - amikor közzéteszi a tanács mindenkor odateszi a „kegyes" jelzőt, és a legalázatosabb - mondhatnánk - szolgai stílusban intézkedik. Találunk a jó érzelműség bizonyítékaként egy olyan végzést, amely az előfogatok túlságos igénybevétele ellen emeli föl szavát. A császári biztos arra akarta kötelezni a várost, hogy a vármegye községeibe menő közigazgatási, törvényhozási és pénzügyi közegeknek (úgyszintén a csendőrségnek is) állítson előfogatot. A tanács ekkor megemberelte magát, és ilyen végzést hozott:

2 „A szabad királyi városok régi szabadalmai közé tartozik az előfogat alóli mentesség. Ezen szabadalom e városnak legkegyelmesebben engedélyezett kiváltságlevelében nyíltan bent foglaltatik, és a város 1848. évig előfogatot nem adott. Azóta a viszonyok lényegesen változván, a lefolyt évtizedek alatti gyakorlatot normálisnak tartani nem lehet. A város az általános adóztatás elvét követve, O Felsége, legkegyelmesebb urunk és királyunk szolgálatát érdeklő előfogatot ezután is teljes készséggel kiállítani fogja, de az osztó igazság elveivel nem képes egyeztetni, hogy vidéki hatóság terheit viselje, és tisztviselői számára előfogatot rendeljen." Az erőszakos adóbehajtás, a katonai egzekúció ebben az évben is úgy sújtotta szegény lakosainkat, mint azelőtt. Nagyon jellemző, amit a jegyzőkönyv egyik helyén

3 a költségekre vonatkozóan olvashatunk. A birodalmi pénzügyigazgatóság rendelete szerint a katonai egzekúció napon-