Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - III. A katonai provizórium 1861-1865

Október l-jén tárta fel Henszimann az első csontvázat, melyről a székesfehérvári orvosok véleménye ezt mondja: „A csontok finomságát, a keresztcsont szélességét és egyenességet, a medence átmérőinek hoszszát, mely által egy bő és rövid medence áll előttünk, a sípcsontok állását, mely inkább kifelé szélesedik, mint fölfelé emelkedik, az ülés a farcsontok által képzett háromszögnek széles alapját és a lábszárcsontok egyenes szögbeni állását tekintvén, nem feledve a kulcscsontnak majdnem egyenességet - lehetetlen e csontvázat másnak, mint nőneműnek határozni. Mi a csontváznak korát illeti, tekintvén, hogy a varrányok nem tisztán látszanak, hogy a fogak mind ki voltak nőve, és hogy nagyon el vannak kopva, továbbá a fogmedrek betömülését és az állkapocs keskenyedését, e csontvázat legalább 50 évesnek kell nyilvánítanunk." Henszimann az elporlott fakoporsóban a csontvázon kívül még pár bronzapróságot, horgot, kis karikát és csatot talált, sőt némi szövetfoszlány alapján még azt a véleményét is kifejezte, hogy a halottat takaró ruha selyemszövet volt. Október 11-én ettől a csontváztól déli irányban ismét kettőt ásott ki a csákány a föld gyomrából. Az egyik csontvázról, mely az előbbi mellett feküdt, ez volt az orvosi vélemény: „E csontvázat férfiúénak kell nyilvánítanunk, a korra nézve pedig, tekintvén, hogy három bölcsességi foga hiányzik, a fogak meg keveset vannak kopva, az illetőt legfeljebb 26 évesnek mondhatjuk." A harmadik csontvázról így nyilatkoztak az orvosok: „Tekintvén azt, hogy a medencecsontok erősek, a keresztcsont keskeny, hosszú, és befelé van hajolva, továbbá az átmérők rövidségét, a csipőcsontok merev állását és a medencének ezáltal keletkezett mélységét, valamint a combcsontok állását és a kulcscsont nagy görbülését, lehetetlen a csontvázra egész biztonsággal rá nem ismerni, és ezt férfinemü csontváznak nem mondani. Tekintvén továbbá, hogy a varrányok még mind láthatók, és hogy a jobb bölcsességi fog még hiányzik, és hogy a fogak épek, keveset kopottak, az illető 30 évnél idősebb nem volt." Bajos volna eldönteni, hogy igaz-e Henszimann állítása, mely az első csontvázat Szent István anyjának, Saroltának, esetleg nővérének, Gizellának, a másodikat Vazulnak, a harmadikat pedig Szár Lászlónak tulajdonítja. Ervei elég gyengék, úgyszintén azon állítás sem tekinthető bizonyosnak, hogy sikerült a sírok fölött megtalálnia azt a követ, amely Szent István sírját takarta. Épp ily téves Henszimann azon állítása is, hogy sikerült megtalálni az 1543-ban elesett várkapitánynak, Varkocsnak a csontvázát, de más ér-