Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - II. Az alkotmányos városi közélet helyreállítása 1860-1861

1861. november 3-án volt az a gyűlés, melyen az egész tisztikar lemondott, alaposan megindokolván a jegyzőkönyvben az elhatározást, mely ezt a lépést föltétlenül szükségessé tette. A lemondó levelet nyomtatásban is kiadta a város (egy példánya nekem is megvan). Részletességgel szándékozom ezt a fontos okmányunkat ismertetni, mert a hazafias érzésnek, a magyar ősi jogokért síkra szálló gondolkodásnak szép bizonyítéka. A bevezetés megemlíti, hogy a törvénytelen adóbehajtás ellen fölemeli tiltakozó szavát, ahhoz segítséget nem ad, ámbár a császári parancs az alkotmány és a törvények ellenére „a nem törvényesen megajánlott adó kivetése s behajtása körül a városi hatóság tettleges beavatkozását s intézkedését kéri és követeli." Majd hosszú indokolás és a határozat következik, amelyet - mint az egész okiratnak legfontosabb részét - teljes szöveggel közlöm: „Miután a körülmények figyelmes megtekintéséből előre látható, de egyes kijelentések folytán, valamint a múlt tapasztalataiból bizonyosan tudható, hogy az adóbehajtási ügyben a közreműködést megtagadó alkotmányos hatóságok fegyveres erővel is fognának tevékenységre szoríttatni, - miután az alkotmányos városi tisztviselők egyedül országgyűlés által megajánlott s alkotmányos úton kivetett adót hajthatnak be - miután a municipiumok autonómiája s alkotmányos működése a szentesített magyar törvények által nem ismert pénzügyi hatóságok beavatkozása mellett tovább fenn nem állhat, - miután a magas kormány, dacára a hirdetett alkotmányosságnak, újabb intézkedései s rendelkezései által a még fennálló helyhatóságokat az alkotmányos térről mindinkább leszorítani, s a nemzet vérző sebeit újólag felszaggatni, míg az ország sérelmeit naponkint szaporítani igyekszik, - miután a városi hatóság egyik tényezője, a képviselő-testület, a kormány által már feloszlatottnak van nyilvánítva, s tanácskozásaiban erőhatalommal gátolva és ilyképp a városi tisztikar a legbiztosabb támasztól úgyis megfosztatott, - miután ezen megcsonkított városi hatóság az alkotmányosságtól eltérő tényleges intézkedéseiben ellensúlyoztatva oly tehetetlen helyzet felé sodortatik, hogy maholnap sem az őtet megillető tekintélyt megőrizni, se a népet gyámolítani többé nem lehetne képes, mely szánandó helyzetben a helyhatóságok iránt gyökeredzett tisztelet és ragaszkodás megrendülése a közügy kárára okvetlen be fogna következni, - ezen fontos okok egybevetése által előidézettnek látja a városi tisztikar azon időt, melyben működésének megszüntetését múlhatlanul alkotmányos honfiúi kötelességének ismeri. Ezeknél fogva, midőn a városi teljes tanács utoljára ünnepélyesen nyilvá-