Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - II. Az alkotmányos városi közélet helyreállítása 1860-1861

alapított apostoli szent király, s a szent koponyát évente csókoló nép az alkotmányos érzület táplálására kebelébe új meg új erőt szív! Igen, Méltóságos Úr!, így érez e városi lakosság, e tősgyökeres magyar nép! Mert habár elmúlt is Székesfehérvár egykori fénye és dicsősége, de az őseinket lelkesítette házas alkotmányszeretet él bennünk, mert e szellem belénk, az utódokba, szent örökség gyanánt átköltözött."

7 Midőn Szekrényessy Endre eltávozott, a tanács és a hallgató közönség ajkán egyszere felcsendült a Szózat, lelkesedéssel énekelte mindenki a magyar nép imádságát. Kár, hogy ez a fölséges jelenet nem maradt reánk képben, most már csak emléke él! Ilyen előzmény után csakis nagyarányú lehetett az a nemzeti ellenállás, amely Zsömböry Ede vezetésével Székesfehérvár ezen korszakát jellemzi. A tanács szeptember 27-én - tehát három nap múlva - összeült, és hazafias érzéssel tiltakozott a képviselő-testület feloszlatása ellen. Kimondotta, hogy a különböző szakosztályok - a tanács felelőssége alatt - tovább folytatják működésüket, és részben a képviselőtestület helyettesítői lesznek.

8 Megállapodott abban,

9 hogy minden tárgyalandó ügyet a nagy nyilvánosság elé visz, ez okból minden tárgyalást és minden határozatot a városház kapujára fog kifüggesztetni. Felelősségének tudatában permanenssé alakult a tanács,

10 és kimondotta,

11 hogy „bármiféle parancsot vagy megbízást, legyen az akármily csekély is, adjon a királyi biztos akár szóval, akár írásban semmi tisztviselő - habár az illető tárgy kölönben saját hatáskörébe tartoznék - abban maga ne intézkedjék, annál kevésbé, mert minden egyes tisztviselő kivétel nélkül a tanácsnak alá van vetve, és egyik tisztviselő előtt se lehet hivatalos titok, melyet a tanács elé terjeszteni ne tartozzék; ennélfogva mindegyik az ily dolgot polgármester úrnak bejelenteni tartozik, aki rögtön teljes tanácsülést hívjon egybe, s az ügy felett nyilvánosan történjék a határozat." Épp így utasította a városkapitányt is,

12 hogy a rend és közbiztonság ügyében csakis a tanács rendelkezéséhez alkalmazkodjék, a császári biztos utasításait pedig hagyja figyelmen kívül. Szekrényessy ekkor bekövetelte a jegyzőkönyvet, melyben ezek a határozatok foglaltattak, egyúttal több helytartótanácsi rendeletnek kihirdetését kívánta. A tanács mind a kívánságnak, mind a rendeletnek ellenszegült, kimondván,

13 hogy „a városi tanács és tisztikar, mit az erőhatalom által működésében gátolt képviselőtestület nélkül csak csonka része az 1848-iki szentesített törvények 23. §-a alapján egyenesen Ő cs. kir. Felsége által a városi hatóságok szervezésére megbízott tárnokmester