Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - II. Az alkotmányos városi közélet helyreállítása 1860-1861

fogja Méltóságod, hogy mielőtt magas állását s megbízását megillető hatalommal felruházottan körünkbe érkezett, mi, tisztviselők, már hármas felelősséget vállaltunk - éspedig letett eskünk által a felelősségek legszentebbikét, mellyel lelkiismeretünknek tartozunk, s melyet mi esküszegéssel nyugatanítani soha nem fogunk, továbbá a felelősség legnemesbikét, melyet választóink irányában az ő általuk reánk bízott hivatalos állás elfoglalásával magunkra vállaltunk, végre a felelősség legédesbikét, mellyel, mint magyarok édes hazánknak, alkotmányunknak, törvényeinknek s az egész nemzet, de elsősorban az egész művelt világ közvéleményének tartozunk. S így ki kell jelentenünk, hogy mi csak annyiban nyújthatunk Méltóságod eljárásának segédkezet, amennyiben működésünkkel szent eskünk s alkotmányos tisztviselői állásunk megcsorbításába nem ütközünk. Azt előre is nyilvánítjuk, hogy az esetben, ha új képviselőtestület szervezése fogna céloztatni, erre nézve mi közre nem működünk, sőt morális kényszerűségnél fogva mindannyian csendes magányba vonulunk, ezt sugallja honfiúi kötelességünk érzete. És ne gondolja Méltóságod, hogy egyes ember, vagy egy töredék, vagy egy párt véleménye ez - általam az egész város közvéleménye szól! A törvényes városi hatóság, melynek tolmácsa vagyok, egyedül hiteles képviselője a fehérvári népnek, mely nép ragaszkodik alkotmányához, szentesített törvényeihez s helyhatóságának minden jogaihoz. Méltóságod kegyes volt megemlíteni, hogy ezen ős város királyaink temetkezőhelye. Igen, Méltóságos Úr!, e helyhez alig pár száz lépésnyire tizenöt magyar király temettetett el, azoknak szent hamvai termékenyítek meg e port, azért termi e föld oly buján és bőségesen az égő és lángoló hazaszeretetnek bűbájos virágait! Méltóságod megemlíté, hogy királyaink egykor itt koronáztattak. Igen, harmincöt magyar király homlokát csókolta és ölelte körül Szent István koronája e falak között! Csoda-e, ha e nép, a nagy történeti emlékeket ténylegesen megélt ősöknek századok folytán leszármazott maradéka, hevülve a nagy emlélek fölött, határozottan alkotmányos és törvényes érzületű? Ki az, ki e város - Magyarország Mekkája - falai között feledni tudná a haza szeretetét s egy szebb jövő iránt táplált reményt? Hisz a magyar történelem két szemefénye, az itt eltemetett Nagy Lajos és dicső Hunyadi Mátyás kikelnének sírjukból, hogy a korcs magyarokat csont-bokáikkal tiporják szét! Ki az, ki e falak között ne lenne alkotmányos érzületű, hisz évente Szent István napján körüljár e város utcáin a magyar alkotmányt