Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - II. Az alkotmányos városi közélet helyreállítása 1860-1861

utolsó kísérlet gyanánt aláírási íveket bocsássanak ki, és a jelentkezők számától tegyék függővé a kaszinó jövőbeni sorsát. 1867. január 17-ig csupán 32 kaszinótag írta be nevét, így tehát a sok tag közül csupán ez a csekély töredék óhajtotta a fönnmaradást. Ennek ellenére úgy határozott a választmány, hogy a politikai viszonyok figyelembevételével, amelyektől a nyilvános élet minden irányban erőteljes lendületet várhat, a kérdés végleges eldöntése céljából március hó elején még egy, de most már valóban utolsó közgyűlést fognak tartani, amelyre az egylet minden tagja külön értesítéssel lesz meghívandó. A fönntartási kísérletek azonban nem tudtak eredményt elérni, és Székesfehérvár intelligenciája már azon a szomorú ponton volt, hogy éppen a nemzeti újjászületés napjaiban kaszinó nélkül marad, s így nem lesz középpontja a nemzeti aspirációknak. Szerencse, hogy volt a kaszinónak egy könyvtárosa, aki ideális tervvel lépett föl: javasolta, hogy a feloszló kaszinó a vármegye nagy szülöttjének nevét vegye fel. Ez a könyvtáros, a mai Vörösmarty Kör munkása, Fekete János volt, aki 1867. március 10-én mutatta be a kaszinó közgyűlésén az alapszabályok vázlatát. A jegyzőkönyv szavai szerint „a közgyűlés örömmel értesült arról, hogy a megszűnő kaszinó egylet romjain körülbelül hasonló irányú, irodalmi munkálkodással egybekötött, életrevaló s nagyobb virágzással biztató társaskör készül alakulni. A kaszinó erkölcsi kötelességének ismeri azt lehetőleg gyámolítani, ez okból Zsömböry Ede, dr. Ligeti József igazgató és Kenessey Kálmán választmányi tagokat megbízza, hogy magukat az alakulófélben levő Vörösmarty Kör megbízottaival érintkezésbe tevén, szerezzenek tudomást, vajon a kaszinó bútoraiból a Vörösmarty Körnek mire volna szüksége?" Ugyancsak ezen közgyűlés intézkedett, hogy a kaszinó könyvtárát a Vörösmarty Körnek adja át, és neki juttatja a fönntartásra szánt 200 forintot is. A kaszinó 1867. szeptember 29-én véglegesen feloszlott, és ez alkalommal, az anyagi ügyek elintézése után, összes vagyonát a Vörösmarty Körnek adta át. Ugyancsak a Körre ruházta a tagdíjak behajtási jogát is, amelyek három év alatt 1075 forintot tettek ki. 1861-ben országgyűlési képviselőválasztás volt. A császár ugyanis április 2-ára összehívta az országgyűlést. A közbizalom Székesfehérvárott Zsömböry Ede felé irányult, azonban ő szerényen elhárította magától a felelősséget, mert talán érezte, hogy sokkal fontosabb, sokkal döntőbb feladat vár reá e város falai között. Kérésére gróf Batthyány Istvánt választották meg Székesfehérvárott képviselőnek.