Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - I. Az önkényuralom évtizede 1850-1859

Kratofila Pál volt, és az elrablott tárgyak értékét 470 Ft-ra becsülte a nyomozás. A vizsgálati iratok között megvan a látlelet is, amely szerint Kreutzer Ernő és felesége, továbbá a segítségül jött Uher Ferenc és Keilbach János kisebb-nagyobb sérülést szenvedtek. A nadapi rablás után Kajászószentpéterce indult az éj sötétségében a banda, és betört özvegy Andrássy Mária földbirtokosnőhöz, akitől pénzt követelt. A megrémült asszony átadta 3 ezer forintját, de a két rabló - ez esetben is Steiner Pinkász és Kratofila Pál - megkötözte őt, és az egész lakást kifosztották. Elvittek minden ékszert és ezüst tárgyat, amelyeknek pontos értéke nem volt megállapítható. A rablók ezután Győrbe menekültek, hol a pénzen és értéktárgyakon megosztoztak. A későbbi vallomásokból kiderült, hogy a nadapi rablásból fejenként 260 forintot kaptak a banda tagjai, az Andrássy Máriától rabolt arany és ezüst ékszereket pedig a Kratofila Pál által kezelt közös pénztárba helyezték. Helyi vonatkozás miatt érdekes, hogy mindkét rablást a mi városunkban tervezték a gonosztevők. A vizsgálat kiderítette ugyanis, hogy az alsóbesnyői rablás után az erdőben értekezletet tartott Steiner a többiekkel, ahol azt tanácsolta, hogy térjenek át Fejér megyébe, mert Zalában és Somogyban már nem sokáig tart biztonságuk. A banda január 10-én érkezett városunkba, és SchmidegSalamon vendéglősnél szállott meg. Itt határozták el a nadapi és kajászószentpéteri betörést, innen indultak el a rablásra. Tulajdonképpeni útbaigazítójuk a lovasberényi Lusztig Dávid és Herczog Sámuel voltak, akik - miként a tanúvallomási jegyzőkönyvből kitűnik - külön díjazást követeltek, amiért a nadapi és a kajászószentpéteri rablást előkészítették. A főcinkos - Steiner Pinkász - vallomása szerint ezért még a rablás előtt 2 forintot és egy szürke lovat adott nekik a banda. A statáriális bíróság Schmideg Salamon vendéglőst is kereset alá fogta, amiért a nála megszállott egyéneket föl nem jelentette. Büntetése feleségével együtt négy hónapi börtön volt. A rablóknál győri elfogatásuk alkalmával 9 puskát, 5 pisztolyt, véres szekercét, törővasat, 2150 Ft 69 krajcárt, egy aranyat, egy véres zsákban 945 Ft-ra becsült AM és M jelzésű ékszereket, aranyórákat találtak. A rablóbandát Székesfehérvárra szállították, ahol a rögtönítélő bíróság végzett velük, miként említettük, március 19-én meghozta a kötél általi halálos ítéletet. A rövid időközt mégis hosszúnak találta Heinrich Simon, mert február 3-án úgy nyilatkozott a börtönőrök előtt, hogy nem ő, hanem a megyei urak az igazi rablók, mivel oly sokáig fogvatartják őt börtönében. Ezért a nyilatkozatért meg is kapta a büntetését, mert már a következő napról megtaláljuk Heinrich György „börtönész" hivatalos