Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

recenben folytatta, ahol jogot hallgatott. Freiligrath: Virágok bosszúja fordításával egyszerre meghódította a Fővárosi Lapok közönségét és az irodalmi köröket. Fényes jövőt jósoltak neki. Nagyobb hatást ért el a Fővárosi Lapokban a Húgomhoz című versével, amelyben mélységes érzés és magas gondolatok egyesülnek. Tulajdonképpeni költői nagyságát a mi Vörösmarty szobrunknál alapozta meg, amelynek fölavatására költeményt írt. A bírálók egyhangúlag ítélték neki a pályadíjat, pedig a költői versenyben Dalmady, Zilachy Benedek Aladár, Kornócsy József, SzászKároly, JámborPál is részt vettek. Költői munkásságának legszebb termékeit 1867-ben bocsátotta az olvasóközönség elé, a budapesti Heckenast cég kiadásában. A ma már eléggé ritka könyv egy példánya megvan gyűjteményemben, és a sok szép eredeti költemény között fordításokat is találtam benne Hugo Viktor, Heine, Lenau, Freiligrath, Herwegh műveiből. Udvardy Géza az egykorú szépirodalmi lapoknak is megbecsült munkatársa volt, melyek versein kívül műbírálatait is közölték. 1872-ben visszatért szülővárosába, hol a Székesfehérvár szerkesztését vette át. Ezen állásában - bár rövid ideig tartott - a vidéki hírlapírás esztétikai és kulturális feladatainak legszebb példáját adta. Városunkban jelentek meg Őszi lombok címen újabb költeményei. Ez a kötet már magán viseli a tüdővész okozta betegségbe belenyugvó, borongós lelkihangulatot. Az élet sok csapását fájlaló töprengésének így ad kifejezést Székesfehérvár költője: a sors éltem könyvét írja, Egy-két év még - és végig be lesz írva. S mi lesz benne? Remények és könny fol tok, csupán ez egy szó nem lesz benne: boldog! 1876-ban, Adony községben halt meg. VASS BERTALAN 1857. május l-jén született. Városunkban végezte iskoláit. Mint tizenhat éves ifjú, a ciszterci rendbe lépett, és 1880-ban pappá szentelték. Huszonegy éven keresztül tanított szülővárosában, majd a pécsi főgimnázium igazgatói állását foglalta el, ahonnan a nagyváradi tankerület főigazgatójává léptették elő. Gazdag irodalmi munkásságot fejtett ki, amelynek nagy része városunkhoz fűződik. Első művét 1882-ben a Fővárosi Lapok közölte, A tiszta magyarság védője címen. Ezt a követte a szonettről és jelesebb művelőiről szóló, 108 lapra terjedő tanulmánya; Révay Mikós születése; Horvát István szülőháza; A Horvát ünnep története, továbbá egy tartalmas értekezés, amelynek címe: A klasszicizmus és a romanticizmus a világ- és a hazai irodalomban. Nyelvészeti tanulmányai közül jelentős a Zrínyiász mondattana, mely a Magyar Nyelvőr köteteiben látott napvilágot. Legnagyobb műve Horvát István életrajza, melyet az Akadémia