Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - I. Az önkényuralom évtizede 1850-1859

da a közönség elől mintegy elzáratnék, szóval a város szépségének hátrányára volna." A terv ekkor elodázódott, és tizenhat esztendőre volt még szükség, hogy a hazafias felbuzdulás mai helyén létrehozza a színházat. 1857-ben nagy háborúskodást okozott a ma is létező Juth-féle téglagyár felépítése. Juth András önálló üzlet gyanánt akarta téglatelepét megnyitni, holott a város régi privilégiuma szerint ez a jog mindenkor Székesfehérvárt illette, és körülbelül 200 év óta jövedelmének forrásai közé tartozott a téglavetés. A tanács mint a régi jogok őre, megtagadta Juth Andrásnak az engedélyt. Nem így a megyei főnökség, amely félredobván a város régi kiváltságait, Juth András álláspontjára helyezkedett. Azt olvassuk a jegyzőkönyvben, hogy ehhez a határozathoz a helytartóság budai osztálya is hozzájárult, ámde a város a talpára állott. A belügyminisztériumhoz fordult „a tisztelt császári és királyi helytartóság jelen meglepő és e városi községre nézve igen sérelmes határozatának megmásításáért". A belügyminisztérium is Juth András mellett döntött, de a jegyzőkönyv szerint „bízik ezen szabad királyi városnak községi választmánya királyi kiváltságos levélben gyökerezett és egyedül a község által gyakorolható téglaépítési jog gyakorlásában, de azért is, hogy az utódok a jog elhanyagolásáért a mostani elöljáróság ellen szemrehányást ne tehessenek," a császárhoz fordult felség folyamodványával. Hiába volt ez a lépés, úgyszintén annak sem lett foganatja, hogy a községi választmány a földtehermentesítési bizottsághoz fordult a megcsökkent jövedelem kárpótlásáért. A város mit sem kapott, Juth András téglaháza megkezdette, ma is folytatja működését.

45 A magyar színészet is megszólalt hosszú némaság után. Aroki Szilágyi Imrének Játékszíni emlékkönyve szerint Szöllősy Mihály és Szuper Károly igazgatása alatt működött a társulat, de bizony csekély eredménnyel, tagjai is mind ismeretlen nevűek valának. "1 Q £T Q 1858. március 19-én a Fejér megyei császári és királyi törJ-Ov_/0 vényszék, mint rögtönítélő bíróság, szigorú és igazságos ítéletet hozott városunkban: többszörös rablás és rablógyilkossági kísérlet miatt kötélhalálra ítélte Steiner Pinkászt, Kratofíla Pák, Mattersdorfer Józsefek, Molnár Ferencet, Heinrich Simont, Schőnfeld Jakabot, Lusztig Dávidot, Herczog Sámuek és Nagy Józsefet, mégpedig úgy, hogy a kivégzés a főbűnösön, Steiner Pinkászon hajtandó végre legutoljára.

46 Ennek a kilenc embernek a kivégzése még ma is él a székesfehérváriak emlékében, az Akasztófa-domb is erről regél, azonban hiteles történetének