Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
FÜGGELÉK - Arcképek
A természet problémáival foglalkozott, és ezen a téren kifejtett munkásságáért a külföld megbecsülő méltánylását is elérte. Műveiben a természet emberét kutatja, behatol a civilizált, a félvad és a vad népek társadalmi életébe, visszamegy az ember eredésének koráig: mindenütt keresi, kutatja a végső okot, melyet a Teremtőben talál meg. Munkáinak értékes tartalmát átvette a külföld, sőt átvitte az Óceánon túlra is. Legkiválóbb munkáit német nyelven írta, mert magyar földön nem akadt rá kiadó, és a mi szerény viszonyaink között a világ másként alig vett volna róla tudomást. Sok magyar nyelvű munkát is írt, amelyet fordításban ismert meg a külföld. Etnográfiai tanulmányaival - mondja Vámbéry Ármin - oly hasznos tevékenységet fejtett ki, mely a művelt külföld figyelmét Peschel, Ranke, Lubbock korszakában magára vonta, és a szakbeli kitűnőségek sorába emelte. Legnagyobb két műve a következő: Az ember eredése, faji egysége és kora, melyben a geológiai, természetrajzi, antropológiai, prehisztorikus és néprajzi adatok minden legcsekélyebb részét is tudományos alapon fejtegeti. Ez a munka német és lengyel nyelven is megjelent. Másik nagy értékű, az egész világon megbecsült műve: Die Völker der Erde ö\. kötetben. írt még számos föld- és néprajzi munkát, bírálatokat, közleményeket. 1908-ban az Akadémia tüntette ki azzal, hogy tagjai közé választotta. Székfoglaló előadásában az ősember kritikai méltatásáról szólt. A tercier korszak emberéről, akinek fasszil maradványait nem ismerjük, a neki tulajdonított lábnyomok mind újabb korúak vagy más eredésűek, állítólagos kőeszközeit pedig a víz görgítő ereje hozta létre. A diluviális ember már élt Európában, ez a mai embernek igazi őse. Nem is Európában született, hanem a negyedkor hozta a zordon, lakatlan és élelmet alig nyújtó földre, hol az életviszonyok megváltozása az ősember testalkatát, csontrendszerét is lényegesen átalakította. Ez az értékes dolgozat tartalma, amely méltóképp sorakozik sok tudásról tanúskodó többi művéhez. Ezeknek száma nagy, és maradandó nevet biztosít a székesfehérvári írónak. A természet szeretete a költői hajlamot is felébresztette Platz Bonifácban, kinek egyik szép alkotása a Koppány vezér című színmű. Kiváló költői alkotása továbbá a Bakonybéli remeték és a mélységes gondolatokban gazdag Cantate, melyet a ciszterci rend nyolcszázesztendős jubileumára írt. RESETA JÁNOS 1776. június 8-án született. A gimnáziumban Virág Benedek tanítványa volt, tőle tanult poézist. Mesteréhez egész életén át tiszteletteljes vonzódással viseltetett, miként ezt Virág Benedek életrajzában említettük. Reseta János, miután a bölcseleti doktori oklevelet megszerezte, a gróf Waldstein család nevelője volt, majd 1830-ban a pesti egyetemen a német nyelv és irodalom tanára, és egyúttal a cenzori tisztséget is reá ruházták. Benső barátságban élt Horvát Istvánnal, és sok tekintetben hozzájárult életének folyásához. Reseta János 1849-ben lemondott egyetemi tanári állásáról. Halála 1862. április 5-én következett be.