Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

szabadságharc rokkantjainak ez a lelkes híve 100 korona értékben a negyvennyolcas honvédek javára kisorsolás alá bocsátotta a festményt, a begyűlt összegből pedig maguk a szegény honvédek vittek küldöttség útján 48 koronát a még szegényebb festőnek. A küldöttség tagjai Virág József és Zsigmond Mihály valának. A szegény emberek ezen adománya volt Guzmics Kálmán tőkéje, melyet a jólelkűség 126 koronára szaporított, és evvel a csekély összeggel indult a művészi pálya első útjára, de ebből a pénzből is előbb 64 koronán rajz- és festőszereket vásárolt Budapesten. Nagyon érdekes kép Hajós Rezső birtokában a Részeg kortes, Guzmics egyik legelső munkája. A hazafias felbuzdulásból elázott tipikus alak nem mer lehajolni, hogy a leesett pirostollas kalapját a földről fölvegye. Sok természetességet mutat a Tórészlet, melynek terebélyes fái gyönyörű árnyékkal tükröződnek viszsza a ragyogó vízfelületen, a híd pedig, amely rajta át vonul, a falusi ócska szerkezetű hidak tipikus példája. Guzmics egy másik festménye, a Kerti kép bevégezetlen, és a fák között előtűnő házfal erős kontraszt színezéssel, részben talán szecessziós árnyalással válik ki a homályos zöld szín tömegéből. Arcképe is ott volt a tárlaton, mégpedig saját festésében. A csupasz arcú, sötét tekintetű kép után a Vasárnapi Újság közölt másolatot, midőn kiállításunk ötletéből Guzmics Kálmáról hozott ismertetést. Láttunk végül egy igen szép női arcképet - ki tudja, nem ilyennek gondolta-e ábrándjaiban a magasra törő ifjú a nőt, aki művészi pályáján egykor boldogságot hozott volna számára? A kezdő korban készült rajzok közül Zsigray Gyula birtokában van még három ceruzarajz, amelyet 1901-ben hálából küldött neki Guzmics Kálmán, mert Budapesten, Glück Frigyesnél, a Pannónia szálló jólelkű vendéglősénél ingyen élelmezést szerzett számára. Két rajz bibliai tárgyú, és sok szép vonás, megkapó költőiség szól belőlük. Az egyik rajz az első testvérgyilkosságot, Kain és Ábel történetét ábrázolja, alul Byron ezen versével: „Vidd hát lelked Istenedhez, ki vért kíván!" Ábel halva fekszik a mezőn, a vad arcú Kain jobbjában a gyilkos bot, mert elvégezte munkáját, a földre támaszkodik, míg a bal az ég felé mutat, és a gyilkosság hátterében az áldozati tűz lobog. Sokkal érdekesebb a második rajz, amely hármas képben Krisztus megkísértését és a gonosz szellem fölött való diadalát vetette papírra. Az első képen Krisztus fönséges nyugalommal, az átszellemült arc derűjével utasítja vissza a ravasz arcú, démoni gőgtől sugárzó sátán kövét, míg a második magas lépcsőfokon ábrázolja a gonosz szellemet, amint Krisztusnak az egész világot és annak minden vagyonát felajánlja; a harmadikon végül a sátán eltorzult arccal a mélységbe zuhan, Krisztus ellenben megdicsőülve áll az ormon, kiterjesztett keze eszméinek diadalát hirdeti, míg mögötte angyal imádkozik. A harmadik rajz címe Lélekvásárlás, és a pénz ördögi realizmusát a vallás idealizmusával állítja ellentétbe. A távol sziklás hegyei mögött magányosan álló kápolnába tér a hívők serege, míg az előtérben a gonosz lélek olvassa aranyait, és a csengő hangokra rohanva törtet elő férfi, gyermek, asszony, sánta és ép ember egyaránt. A ki nem elégített pénzvágy, a kapzsi lelketlenség megvadítja a töme-