Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

esztétika és a történelem köréből, dolgozatait pedig a Tudományos Tár, a Regélő, a Honművész, az Athenaeum, a Religio és Nevelés, az Életképek, a Világ, a Családi Lapok és a Katholikus Néplap közölték. Költeményei önálló kötetben is megjelentek. BORY JENŐ A helybeli főreáliskola növendéke volt. Már diákkorában feltűnt szép rajzaival, a természet szépségeiben elmélyedő lelkületével, mely az embernek és alkotásainak vonásait toll és anyag által iparkodott érzékíteni. A budapesti műegyetemen 1903-ban építészmérnöki oklevelet szerzett, ámde az őstehetség megnyilatkozása ellenállhatatlan vággyal vonzotta őt a szobrászathoz és a festészethez. Mint építészmérnök iratkozott a mintarajziskola növendékei közé, és ezen az új pályán az emberi test anatómiáját, a mozgás kifejező változatait, a lelki és testi erő, meg a szenvedély és indulat érzékítését tanulmányozta. 1906-ban Székesfehérvár közönségének anyagi gyámolításával Carrarába utazott, ahol Tn'scornmál végezte nagy tehetségének végső tanulmányait. Bory Jenő szobrász és építész, míg festészeti készsége ennek a kettős hivatásnak áll szolgálatában. Műveinek csoportosított kiállítását kétszer láthattuk városunkban, és mindkét alkalom arról győzött meg benünket, hogy esztétikai felfogás és anatómiai kivitel terén valóban zseniálisak Bory Jenő alkotásai. Midőn Székesfehérvár műértői a városban található festmények, szobrok, porcelán és műtárgyak, régi pénzek, érmek és plakettok, ereklyék, régiségek, régi könyvek felhasználásával 1906-ban kiállítást rendeztek, hogy annak jövedelméből Guzmics Kálmán sírja fölé emlékkövet állítsanak, Bory Jenő is ott szerepelt nagyarányú munkásságának gyönyörű szobraival. Tanulmányaim alapján a következőket foglalhatom össze alkotásairól: Gyönyörű kidolgozás, a férfi izomerejének hatalma tűnik elénk a Verekedőkről. A szobor fél méteres alakokkal, anatómikus pontosságban mutatja a küzdelmet, midőn megfeszül az izom, erőt és energiát lövell minden paránya, kiduzzad az arc, amelynek vonásai elváltoznak. Nagyon szép az egyik alaknak hátrafelé hajlása, mely könnyű és finom, természetes és sima egyaránt. És ebben a vérig menő küzdelemben a birkózók tusakodásán kívül magasabb költői gondolatot találunk: az emberiségnek a polcért és hatalomért mindenáron előre törtető vad tülekedését, amely mindenáron érvényesülni akar egész energiájával. A Csókolózás poézisét mutató szobron a férfi test ereje és a női alkotás nyúlánksága igen szépen érvényesül. Nagyon megkapó az a kis virágedény, amelynek egyik nyílásán férfialak beszél az edénybe, a másikon pedig leány hallgatja a szerelemről suttogó édes szavakat. Ugyanezen gondolatnak kedves variálását mutatja egy másik virágtartó, melynek egyik oldaláról férfi alak epedő szemmel néz a másik oldal felé, és kinyújtott kezével a leány arcát simítja. Igen szépek és