Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Díszpolgárok 1840-1912

nek pedig adonyi uradalma nyújtott négy hétig ingyen lakást és élelmezést.

7 Szőgyény László viszont feleségének köszönhette díszpolgárságát, mert ez a nemes lelkű aszszony, gróf Zichy Ödönnévei együtt, igen sok pénzt osztott ki, de még többet gyűjtött a károsultaknak. A választás február 9-én történt, mert - a jegyzőkönyv szerint

8 - szükségesnek mutatkozott, „ha azon számos jótéteményeknek és buzgó szintúgy, mint sikeres segedelmi törekvéseknek némi hálazálogául, melyet a lángi Méltóságos Gróf Zichy család az e városi tűz által károsodottak iránt oly bő mértékben kitüntetett, azonos fényében annyira, mint nemes lelkületi fénykörében tündöklő család férfi tagjai e város által díszpolgársággal megtiszteltetnének." SZŐGYÉNY LÁSZLÓNÉ. Ugyanezen gyűlésen Baur György tanácsos indítványozta,

9 hogy „Méltóságos Szőgyény László cs. k. Referendárius úr Ő nagyságát az ő és lelkes neje, született Méltóságos szolgaegyházi Marich Mária aszszony Önagyságának az e városi tűzkárvallottak iránt többször tanúsított segedelméért kineveztetnék." ORSZÁGGYŰLÉSI KÖVETEK. Az 1845. évben megválasztott díszpolgárokat két csoportba oszthatjuk. Túlnyomó többségben vannak azok, kik a reformeszméket hirdették az országgyűlésen, és akiknek hazafias érzelmeit, a magyarság érdekében tanúsított lelkes buzgóságát kívánta megjutalmazni Székesfehérvár. Célját elérte, de dicsőséget szerzett önmagának is, mert ezekért a díszpolgárokért a késő kor elismerése övezi határozatát. Ezeket az országos nevű embereket január 14-én választotta meg a tanács, nevük a következő: Szentkirályi Móric, gróf Ráday Gedeon, Bezerédj'István, PerczelMóric, ifj., PázmándyDénes, Klauzál Gábor, Zsedényi Eduárd, Házmán Ferenc, Messzina János. A megválasztás historikumához tudnunk kell, hogy az 1843-45. évi országgyűlésen vita volt a szabad királyi városok szavazati jogáról. Székesfehérvár követei, Say István és EischlJános a követutasítás alapján a jog védelmére keltek, de a vármegyék is ezen irányban adták ki megbízásukat. Két követünk nemcsak bőséges levelekkel küldötte tudósításait Székesfehérvár tanácsához, hanem viszszajövetelük után élőszóval is beszámoltak az országgyűlés lefolyásáról, arról a küzdelemről, melyet a reformkori ellenzék a városok ügyében folytatott. A jegyzőkönyv

10 szerint „az igazságnak megfelelően kötelesnek érzik magukat Követ urak nyíltan kijelenteni, hogy ami az osztályokat elkülönítő falak lerontását illeti, abban az egész alsó tábla kevés kivétellel s kitűnő lelkesedéssel működött, örömmel értvén az utasítások többségét s az ország képviselőinek meggyőződését, miszerint minden erejükkel a hongyűlés elejétől annak végéig a városi ügyet mindenek elébe helyezték, s az országosan mélyen tisztelt hazafiak szerénységének bántása nélkül hálás keblük sugallását követni mondották, amidőn a számos jeles honfiak közül mindenekelőtt a városi rendezés szerkezetében oly tudományosan, munkásán és a legtisztább szándékkal fáradozott: Szentkirályi Móric, úgy a számosak közt: gróf Ráday Gedeon Pest; Bezerédj István és Perczel